OnTheRunRTW@gmail.com

on:the:run

Motorozás vonaton

Motorozás vonaton

Ha elég volt a dugóból, engedd el a kormányt!

2018. február 12.

Udaipur a Kelet Velencéje, és azt hittem ezt én találtam ki, de természetesen megint kiderült, hogy nem én szartam a spanyolviaszt, de ez már rég nem okoz csalódást.

img_7004.jpg

Pushkarban sikerül végre 100%-osan kigyógyulnom a jó magyar influenzámból, és a Pushkar-Udaipur útvonal volt hosszú idő után az első, ami nem volt magától értetődően pokoli, sőt, egyes részeit kifejezetten élveztem. 

push-udai.jpg

Többen is mondták, hogy Udaipur elég fasza hely, és láttam pár képet, meg kicsit olvastam róla, de amint odaértem éreztem, hogy egy egészen speciális várossal van dolgom. 

img_6894.jpg

James Bond nyomában

Kicsit fáradt voltam délután, ezért semmiféle programot nem terveztem, csak mentem egy kört a városban és az első gondolatom az volt, hogy ez tökéletes helyszín lenne egy James Bond filmhez. Ezt pár órával később ismét nagyon okosnak gondolva magam megosztottam valakivel, aki mondta, hogy nem járok olyan messze az igazságtól, hiszen itt forgatták az Octopussy című klasszikus jó pár jelenetét. Nem én szartam a spanyolviaszt 2!

Azt kell, hogy mondjam a város semmit nem változott, kicsit sok színes anyagot lógatott be a látványtervező, egyébként pont ilyen most is!

Régen is terveztek mesterségesen városokat csak úgy, mint manapság, de amíg ma ezeket a terveket a jobbító szándék vezérli és tudományos alapon szoktak félresikerülni, addig Udaipurt II. Udai Singh Maharadzsa elképzelései alapján tették fel a térképre 1559-ben. A jobbító szándéka pedig alapvetően az volt, hogy neki jobb legyen, de ezáltal mindenkinek jobb lett!

img_6767.jpg

Elég nagyvonalú volt az öreg, először is csináltatott két hatalmas mesterséges tavat (1559-ben!!!), csak hogy legyen mit néznie.

img_7019.jpgEz bizony két mesterséges tó a XVI. századból

A gén nem válik vízzé, és pár évvel később egyik leszármazottja, II. Maharana Karan Singh a tó közepén álló egyik szigetre felpattintott egy hatalmas márványpalotát, ami ma tökéletesen hozzáférhető bárkinek, aki megengedheti magának, hogy öt csillagos hotelekben lakjon és drága éttermekben egyen, mert azóta  hotellé avanzsált a márványpalota.

img_6906.jpgRégen nyári lak, ma Hotel, ahol a gazdag turisták laknak

Szóval úgy van, hogy akinek van annyi ízlése, hogy épített magának két tavat, pár hidat és egy palotát, az utána arra is figyelni fog, hogy a városfalon belül hogyan nézzenek ki a dolgok, és nyilván elegánsabb lett, mint az ócsai lakópark.

img_7087.jpgAz Elios Zrt munkatársai kicsit hanyagul végezték a kábelezést, de a világítás ledes.

Rögtön tudtam, hogy itt a tervezett két napnál többet fogok eltölteni, de ez akkor vált bizonyossá, amikor a hostelban este a szobatársaim kérdezték, hogy nem akarok-e másnap becsatlakozni hozzájuk? Béreltek egy taxit, hogy elmenjenek egy day tripre megnézni Kumbhalgarht és a mellette lévő Ranakur templomot.

img_6929.jpgMindig az ilyen helyeken rakatom rendbe a szétmálló ruháimat

Szeretem, ha nem kell gondolkoznom, és nem szeretek egyedül lenni, ezért azonnal rábólintottam az ajánlatra. Kumbhalagarh 1443-ban tolták fel, és ők sem aprózták el a dolgot. Egy 8 ló széles és 38 kilométer hosszú fallal kezdték az építkezést biztos, ami biztos alapon. Ezzel nem csak, hogy felépítették mind a mai napig a világ egyik legnagyobb falát, de tudtukon kívül megvették a belépőt  az Unesco világörökség programjára is. Hosszú idő óta először mentünk izgalmas utakon, ahol jó lett volna motorozni, de sajnos pont egy taxiban ültem, de annyira azért nem fájt.

pöcslógatás mesterfokon

Még jó pár napot a városban töltöttem, ahol megnéztem, amit az internet javasolt, belógtam egy luxus hotel roof top medencéjébe, és megnéztem a világ legbénább oldtimer kiállítását. 

Próbáltam kideríteni, hogy mégis mi a lófaszt csináljak az Udaipur és Bombay közti majdnem 1000 kilométeres szakaszon.

Minél többet olvastam, minél többet kérdezősködtem, egyre inkább az derült ki, hogy a karhatalom nem mindig hazudik, és nincs itt semmi látnivaló!

Szomorú felismerés volt, hogy most legalább kettő, de inkább három napig semmi izgalmas nem lesz az életemben, csak araszolgatni fogok az indiai dugóban nem túl szép tájakon, nem szép iparvárosok között.

Heuréka

A lustaság nagy úr, és képes vagyok legalább annyi energiát fektetni abba, hogy elkerüljem a munkát, mint amennyi energiabefektetést a munka kívánna!

img_7053.jpg

Ott fetrengtem a medence partján, és arra gondoltam: Mi lenne, ha feltenném a motort a vonatra? Ez otthon kétségkívül egy eretnek gondolatnak tűnne, de amint eszembe jutott, biztos voltam benne, hogy nem lehetetlen, hiszen Indiában vagyok, ahol bármi lehetséges.

Először jó barátomat, Guglét kérdeztem, és pár blogposzttal később meg is kaptam a választ! Nem csak, hogy lehetséges, ez konkrétan bevett szokás Indiában. 

img_7206.jpg

A bevett szokás Indiában persze nem azt jelenti, hogy odamész és kész, hanem keresztül vered magad a rendszeren, ahol mindenki mást mond, egymással ellentétes információ mozaikokból kirakod a nagyképet, vesztegetsz, fenyegetsz, könyörögsz, de a végén sikerrel fogsz járni! 

img_7148.jpg

Nem írnám le az egésznek a menetét, mert hosszú és unalmas, de csináltam helyette az egészről egy 5 perces kisfilmet. Nézd meg, érzékletesebben elmondja, mintha megírnám!

Dióhéjban a lényeg: a benzinköltség kb. 3500-4000 rúpiára jött volna ki. A szállás két éjszakára kb. még 2000 rúpia lett volna. Minimum 2000 rúpiát ettem-ittam volna el az úton, és legalább két és fél napig hullott volna a hajam a dugóban. Ez összesen kb. 8000 rúpia (31 000 HUF).

Ezzel szemben a vonatjegy 780 rúpia volt. A motorért 2480-at fizettem, és a csomagoló srác elkért még 500 rúpiát. Ez kevesebb, mint az A opció fele és 17 óra alatt ott voltam Bombayban. Nem kellet a dugóban szenvedni, és vonatozni Indiában nagy élmény, még akkor is, ha szar élmény, de élmény a javából!

BUMM BUMM BOMBAY

Végül meglepően simán mentek a dolgok, nem baszták össze nagyon a motort, sikerült megoldanom, hogy  a benzint sem szívták ki a tankból, ami igazából nem szabályos, mert csak üres tankkal lehet szállítani. Sőt, még azt is megoldottam, hogy a maradék egy liter petróleumot sem vették el tőlem, amit Irán óta cipelek magammal, és lánc tisztításra használom.

img_7353.jpg

Másnap gyűrötten, de nagyon vidáman érkeztem meg Bombayba. Bombayban már éltem egy pár hónapot 10 évvel ezelőtt. Dolgoztam is kint, van csomó barátom, viszonylag rendszeresen szoktam visszajárni (3-5 évente), szóval alig vártam, hogy megint megérkezzek.

Kini pár nappal ezelőtt pont rám írt, hogy szívesen vendégül lát, de legalább hadd hívjon meg egy sörre, amire én azonnal válaszoltam, hogy szívesen lakok nála, és cserébe majd én meghívom egy sörre!

img_7303.jpgKini és Jáwája, amit még 18 évesen vett, és egyszer már visszavásárolta

Bombay egyébként is egy teljesen más India, de egy nagyon-nagyon-nagyon erős túlzással a második otthonom. A helyi barátaim  nagy része a helyi középosztály felső egyharmadában lakik, és éppen ezért csodálatos érzés volt a lefingott hostelek után megérkezni valakinek a jó ízléssel berendezett kényelmes lakásába, leülni egy nappaliba, meg kimenni a konyhába és titokban üvegből inni a családi tejet.

Tudom, hogy ez nem hangzik annyira izgalmasnak, de lelkem mélyén a legnagyobb kispolgár vagyok, és miután hetekig a dzsuvában laktam és legrohadt helyeken ettem-ittam, tök jól esett a polgári miliő.

Kini felesége Ratna és kislányuk Pali Hill-en laknak, ami Bombay Rózsadombja. Egy lakópark komplexumban tengetik mindennapjaikat, ahol eléggé kilógnak a sorból, mert a gazdag indiaiak imádják a rongyrázást, de ők tök normális emberek, akik tök normálisan élnek. 

Például elképesztő autópark van felvonultatva a parkolóban. Kini az egyetlen, aki egy Honda Amaze-zel tolja, aminél jobb kocsi Indiában egyszerűen nem kell, mert úgy sem tudod kihasználni 

Lambóval a fekvőrendőrön

Ezt elég érzékletesn bemutatta az egyik szomszéd, aki egy Lambóval rótta Bombay utcáit. Szerintem a világ szinte valamennyi pontján ordas nagy köcsögnek kell ahhoz lenned, hogy Lamborghinivel járj, de Indiában, ahol soha sehol nem fogsz tudni 120km/h-nál gyorsabban menni, felforralod a köcsögméterben a higanyt.

img_7345.jpg

Mikor a paraszt reggel beindítja a kocsit, akkor az egész környék felébred a faszomtudja hány hengeres V-motor mély hörgésére. Ezután azt hallgatja mindenki,  ahogy Whrooom felgyorsul kb. 70 km/h-ra két fekvőrendőr között, hirtelen megáll, szépen végighúzza a kocsi alját, grrzzsijjjaaa, majd megint Whroom kb. öt másodpercig, amíg eléri a következő fekvőrendőrt, majd kezdődik ugyanez előröl. Csendben jelezném, csak az utcában hat fekvőrendőr van, a többi pedig a sima indiai dugó.

Sokat ettünk, még többet ittunk három napig, aztán el kellett mennem Sri Lankára, de ez már egy másik történet!

Ha érdekel a napi friss, akkor keress facebookon: https://www.facebook.com/Othrn/

Ha nem szeretsz olvasni: https://www.youtube.com/channel/UCBPlwjAXybPL4fqbrmpMALg/videos?disable_polymer=1

Ha nincs idő semmire: https://www.instagram.com/ontherunontherun/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ontherun.blog.hu/api/trackback/id/tr8713643534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása