OnTheRunRTW@gmail.com

on:the:run

Hajóztass motort

Hajóztass motort

Nekünk a hivatás a szivatás

2018. június 08.

Már indulás előtt tudtam, hogy motort hajóztatni féktelen száguldás lesz a szopórolleren, de nagyot tévedtem! Nem féktelen száguldás volt a szopórolleren, hanem eszetlen, vak sprintelés tátott szájjal a faszerdőben.

img20180529113440.jpg

Miután Úton Puduccseri felé eltaknyoltam, nem volt lelkierőm becsekkolni a lefingott hostelbe, de szerencsére találtam egy meglehetősen olcsó és gyönyörű hotelt. Gyarmati hangulatban nyalogattam a sebeimet három napig ebben a csodálatos, ősportugál villából nagyon jó ízléssel kifaragott szállodában, és közben megpróbáltam kiélvezni India keleti partjának legszebb kisvárosát.

Puduccserit kézről-kézre adták egymás közt a portugálok, a franciák és a hollandok, és egy-egy ilyen rendszerváltás között minden nemzet megpróbált az előzőnél mélyebb nyomot hagyni a városon, de mivel ezek alapvetően karakteres gyarmattartók voltak, Puduccseri egészen különleges atmoszférával rendelkezik.

Sok látnivaló nincs, de a történelmi belváros indiai szinten egészen barátságos, három napig tök jól elsántikáltam benne.

elmélet és valóság

Az eredeti tervem az volt, hogy miután lemegyek Keraláig a nyugati parton, átvágok a keleti partra, ahol felmegyek egészen északra, majd Burmán keresztül elérem Thaiföldet, ahonnan átmegyek Malájziába és végül onnan hajóztatom a motort Japánba.

screen_shot_2018-06-02_at_09_44_08.png

Indulás előtt pár hónappal már látszott, hogy ez ebben a formában nem fog működni. Indiából átjutni Burmába normális esetben is elég macerás, de nem lehetetlen. Persze csak vezetett túrák vannak, de a guide átvisz a határon, aztán hagy menni amerre akarsz. Sajnos közben elkezdték írtani a rohingyákat, és ettől még nem lett lehetetlen India felől bejutni Burmába, de sokkal macerásabbá vált az egyébként sem könnyű processz.

Ami végleg betette az eredeti útitervnek a kaput, hogy Thaiföld 2017 márciusában új szabályozást vezetett be, és az országba szabadon belépni csak maláj, laoszi vagy kambodzsai rendszámmal lehet. Minden más rendszámú jármű csak vezetett túra keretein belül mozoghat Thaiföldön. Ez már önmagában is borzasztóan lehangoló lenne, de a túrára két cég kapott koncessziót, és az olcsóbbik is napi 500$-t kér a vezetésért cserébe. A legrövidebb útvonaltervre, ami szerint egészen délen  Mae Sotnál belépek Thaiföldre, majd három nappal később Hi class village-nél elhagyom az országot, 1500$ + szállást + benzint kellet volna kicsengetnem. Egyszerűen nem voltam hajlandó három nap Thaiföldért ennyit tejelni. Ennyi pénzből Thaiföldön két hónapig eszetlen nagy királyként lehet nyomulni, ez így egyszerű rablás!

Egy ideig még követtem különböző facebook csoportokat, ahol emberek megosztották egymással a tapasztalataikat, hogy melyik határátkelő nyitott, hol, kit kell megvesztegetni, de világosan látszott, hogy a lehetőségek egyre jobban szűkülnek, és novemberre már teljesen megszűnt minden kiskapuzási lehetőség.

Átvariáltam az útvonalat. Thaiföldön egyszer már eltöltöttem hat hetet, ebből két hétig északon motoroztam az Aranyháromszögben. Malájziában is voltam már egy hónapot, ezt is viszonylag könnyen elengedtem. Burma volt az utolsó szűz terület Délkelet-Ázsiában, de ezt végül is a barátnőmmel megnéztük backpacker üzemmódban.

kezdődjön a tánc!

December óta tudtam, hogy a motor Chennaiból fog kihajózni. Tíz évvel ezelőtt már eltöltöttem ebben a városban öt napot. Akkor teherhajóra vadásztunk helyben megismert haverommal, ami elvisz minket az Andamán-szigetekre. A kalandért cserébe megérte bevállalni a szopást, de akkor megfogadtam, hogy én ide soha többet nem teszem be a lábam. Szinte az összes indiai nagyváros borzasztóan lehangoló, de Chennai egy igazán unalmas kikötö és ipari város, ahol nincs semmi izgalmas. Kettesben még elnevetgéltek a közös nyomoron, de egyedül nyomorogni egyáltalán nem vicces.

Teherhajózás tíz éve

Éppen ezért már decemberben elkezdtem szállítmányozó cégeket bombázni emailekkel, hogy mennyi lenne kihajóztatni a motort, milyen dokumentumokra lenne szükség, stb? Alapvetően szinte minden próbálkozásom csődöt mondott. Kb 14-15 cégnek írtam, akik közül jó, ha 3-4 válaszolt. Annyit már rég megtanultam, hogy olyan emberekkel, akik emailben feltett 7-8 konkrét kérdésre pár nap késéssel 7-8 újabb, teljesen irreleváns kérdéssel válaszolnak, egyszerűen nem érdemes leállni, különösen nem Indiában!

Chennai, ami nem szép, de legalább nem is jó hely!

Végső elkeseredésemben kiírtam a facebookra, hogy mi a bánatom, és aki tud, segítsen! Nagyon sok ember írt rám a világ minden pontjáról, nagyon sok kontaktot kaptam, de ezek vagy nem működtek rendesen, vagy ugyanazokhoz az emberekhez vezettek, akikkel egyszer már besült a kommunikáció.

Szent Teréz

Ekkor egyik haverom, Fidó rám írt, hogy írjak egy nagyon jó barátjának facebookon, majd ő segíteni fog.

_mg_9805.jpg

Már egyáltalán nem bíztam semmiben, de ráírtam Terézre, aki nem tudom pontosan, mit csinál ennél a szállítmányozási cégnél, de egyszer csak megtört a jég, és nemhogy válaszoltak az emailjeimre, de azon belül is konkrét válaszok jöttek, konkrét kérdésekre, sőt újabb fontos kérdések, amiket nekem kellett megválaszolnom, de most éreztem, hogy az egésznek van értelme, és jó kezekben vagyok!  Életem végéig hálával tartozom Teréznek!

Bár itthon már volt, aki menedzselte a dolgokat, de az indiai shipping agent nem volt annyira penge. Kb 4-5 emailt írtam neki, hogy tud-e ajánlani olyan céget Chennaiban, akik bedobozolják a motort, vagy esetlek ők foglalkoznak ezzel házon belül, de természetesen nem kaptam választ, ezért két hét Chennaire ítéltem magam.

Ha két hét alatt nem oldom meg ezt az egész szart, akkor megérdemlem, hogy a nyakamba boruljon.

Mivel az indiai agent nem volt segítőkész, ugyanezt a kört lefutottam csomagoló cégekkel is, mint a szállítmányozókkal. Széttúrtam a netet, találtam nyolc céget Chennaiban, akik ezzel foglalkoznak, írtam mindnek, összesen egy válaszolt, így annyira nem volt nehéz a döntés.

Maraton életre-halálra

Hétfőn érkeztem Chennaiba, és kedden már Tambaramban voltam, Chennai külsőben átbeszélni a dobozemberrel, hogy mi a menetrend, mikorra, hova kell vinni a motort, mennyibe fog kerülni, stb?

zost_tamba.jpg

Szerdán hívogattam a hajózási céget, de össze-vissza kapcsolgattak, ezért úgy döntöttem nem szarozok, odamegyek, kezdjük el!
Felbukkantam az irodában, néztek rám mint egy ufóra, majd látták, hogy más tempót diktálok, és bele kell kezdeni a buliba.

hajbókolás & alázkodás

Először Mr. Devanduruval a vámpapírokat kellett elintézni. Ez azt jelentette, hogy Deva az irodájában hosszasan gépelt egy ujjal mindenféle hivatalos papírokat. Úgy küzdött a Windows 95-tel, mint a 300 görög harcos a thermopülai csatában. Koszos kis körmeivel férfiasan harcolt a fagyásokkal, a kékhalálokkal és a meg-meg szakadó internetkapcsolattal. Miközben ezt a 3,5-4 óra hosszú harcot vívtuk az elemekkel, megtanítottam pár olyan bonyolult trükkre, mint pl. a copy-paste. Ő borzasztóan hálás, én pedig kurva ideges voltam!

"Csak a kisember tart rendet maga körül, a zseni átlátja a káoszt" (LÓFASZT!)

Késő délután átrohantunk a custom housba, ami a chennai kikötő vámközpontja. Ez egy nagyon romos és nagyon koszos épület, ahol az elképesztő mennyiségű, általunk előállított papírtömeget egy hatalamas és teljesen felesleges apparátus pár nap alatt  a többszörösére duzzasztotta. Ez a folyamat persze nem ment magától.

img20180528122517.jpgSzakszerű irattárolás (custom house)

Csütörtökön reggel fél 11-kor volt találozóm Devával a custom house bejáratánál, de elfelejtett eljönni. Pár telefonnal és másfél órával később megérkezett, majd a következő 5-6 órát diszkrét kopogtatással és alázatos hajbókolással töltöttük különböző irodákban és ajtók előtt. Gyűltek a papírok, szaporodtak a pecsétek és az alírások.

img20180528160210.jpgA macska ott lakott a folyosón

Pénteken, mielőtt elkezdtem volna a szokásos telefonálgatós-baszogatós körömet a chennai íróasztal Döbrögivel szemben, a telefonom megadta magát. Ez különösen nagy szopás egy ilyen helyzetben, de a szopást tetézte, hogy előző este valahol Dél-Indiában tüntetett a nép valamilyen vegyi üzem miatt, amit a helyi erő okosan úgy oldott meg, hogy a tömegbe lövetett. Ezért pénteken egész Indiában minden zárva volt este hatig, nehogy az egész országon végigsöpörjön a lázadás. Ott ültem magatehetetlenül a szaros kis hostelemben egy kilométer hosszú ToDo listtel a kezemben, és nem voltak kontaktjaim, nem volt térképem, hogy egyáltalán tudjam mi, merre, hány óra?

img20180528122524.jpgIT rendszer toppon van

Tíz perccel később az egész hostel azon dolgozott, hogy valamifajta megoldást találjanak a problémámra. A dobozember telefonszáma megvolt az email-jéből, sőt, ő volt ebben az egész folyamatban a második legerősebb láncszem (egy indiai, aki azonnal reagál és csinálja, amit megbeszéltünk), Teréz után.

Ráírtam, hogy akkor ma kivinném a motort Tamaramba, dobozolják be! Megfűztem egy helyi srácot a hostelből , akinek volt motorja, hogy menjünk ki együtt Tambaramba. Ő tudja az utat, vissza is tud hozni és nagyon hálás leszek, ha segít. Ő pedig tök jó fej volt, mondta, hogy persze!

Kiugrottunk Tambaramba, szétszereltem a motort, hogy minél kisebb legyen, és visszahoztak a hostelbe. Közben a recepciós srác felvette a fonalat a hajózási céggel, hogy kapják el Devát és derítsék ki, mit kell még megoldanom aznap!


Elképesztő hatékonysággal dolgozott a hirtelen felálított titkárságom, ezért este elmentem a wine shopba és vettem egy csomó sört hálám jeléül. Nagyon szépen megköszönték és mondták, hogy ők nem isznak, mert egyrészt muszlimok, másrészt éppen Ramadán van. Puff neki!

Szombaton nem volt túl sok dolgom. Elmentem, vettem egy telefont, béreltem egy robogót, hogy a következő pár napban is tudjak rohangálni (átlagban napi 70-80 kilométert kellett leküzdeni a különböző irodák és a szállásom között), este elmentem a moziba, megnéztem a Deadpool 2-t két arccal a hostelből. A film szar, de az indiai moziban az emberek minden poént hangosan lereagálnak, megtapsolnak, fújolnak, vagy egyszerűen ovációban törnek ki. Ez elég vicces. Film közben tartanak egy negyed órás pisi és büfé szünetet. Ez nem vicces.

Vasárnap megint kimentem Tambaramba lecsekkolni, hogy halad a dobozolás, nem baszták-e el? Elbaszták. A doboz nagyobb lett, mint kértem, pedig a motor elejét lebontottam, hogy kisebb legyen. Nagyobb lett, drágább lesz, picsába!

Hétfőn reggel 11-kor kezdtünk a custom house-ban, megint egész nap alázatosan csúsztunk-másztunk, mindenféle, önmagát fontosnak tartó ember előtt. Egyszerre kellett elesettnek, határozottnak és egy csipetnyit felháborodottnak lennem, hogy olajozottabban menjenek dolgok. Persze a hangsúly az arányokon volt, de estére minden papír alá volt írva, shipping bill kiadva.

img20180528170056.jpgfontos ember irodája

Kedden reggel tízkor találkoztunk Devával és egy vámtiszttel. Kimentünk a vámraktárba ( a halál faszára), ahová átszállították a motort. Szétverték a fadobozt, felvágták a 200 méter pukifóliát, leellenőrizték, hogy nincs-e a tankban 5 kiló heroin. Nem volt!

Visszamentünk a custom house-ba, csúsztunk-másztunk, térdepeltünk, hogy a tiszt úr írja meg a jelentést gyorsan. Megírta, visszamentünk a vámraktárba (ahalálfaszára). Csúsztunk-másztunk, hajbókoltunk, diszkréten kopogtattunk. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Mondtuk, hogy itt vagyunk, itt a motor, le lett ellenőrízve, alá kéne írni a Carnetem. Mondák, várjunk. Vártunk, vártunk, nagyon sokat vártunk, aztán egyszer csak mondták, hogy jöjjünk be, és aláírták.

cust-cust.jpgNincs is jobb, mint ezt egy nap kétszer lenyomni, csak mert csak!

Szerda reggel hihetetlenül megkönnyebülve bementem a hajótársasághoz, átadtam a papírokat. Mondták, hogy minden rendben, a motor pénteken kihajózik. Hurrá!

A motort Európába 980$-ért hozzák haza. Alaszkába 2900 dollárért vinnék át, és újabb 1900 dollárért hoznák haza Dél-Amerikából + a felmerülő egyéb költségek. Sokat matekoztam ezen a dolgon, és végül az jött ki, hogy kb. 3000 dollárt spórolok, ha a motor hazajön, én pedig Amerikában veszek egyett, és eladom az út végén.

Már csak egy dolgom maradt, pár csomagot előreküldeni Amerikába, hogy ne kelljen átvonszolnom a fél világon. Bementem a postára, mondták no problem, kell az útlevelemről fénymásolat. Fénymásolójuk nincs, de két sarokkal arrébb lehet másoltatni, menjek át oda.

img20180530140500.jpgŐ szépen becsomagolta, tök kedves volt!

Elmentem, fénymásoltam, visszajöttem.

Vártam, sorra kerültem megint. Nincs indiai címem, ezért azt találták ki, hogy feladónak a magyarországi címem lesz a csomagra írva. Korrekt megoldás, mondtam jó.

img20180529191750.jpgSajnos még nem én voltam a soros. 

Nézegeti a postás az útlevelem és mondja, hogy nem látja benne a lakcímemet. Felvilágosítottam, hogy az útlevélben nincs lakcím. Erre közölte, hogy akkor nem tudja feladni.

Ekkor arra a gondoltam: a kurva anyád! Felültem a robogóra, és elmentem a magyar személyimért és lakcímkártyámért (24km oda-vissza dugóban).

Sokáig nézegette, mondta jó, és kérte, hogy fénymásoljam le! Elsétáltam, lefénymásoltam, visszamentem.

img20180530152348.jpgIndia Post. Ezerrel pörög a munka.

Kérdezte: - Mi az indiai címem? Megadtam a hotel címét, de ezt nem fogadta el, és közölte, hogy a csomagot nem lehet feladni. A vén portásszultán majdnem négy órán keresztül csuklóztatott, és nyert!

Felültem a robogóra a dobozzal, elmentem egy másik postára (14km).

img20180529095224.jpgHű társam, az ASS matricás Honda DIO

A postásnő mondta, hogy csomagfeladás csak 3.30 után van.

Mosolyogva válaszoltam, hogy csodás, hiszen 3.50. van.

Rámnézett és mondta, hogy ma nincs csomagfeladás. Én ezen a ponton agyvérzéssel összekapcsolt idegösszeomlást kaptam.

Csütörtök délben elmentem a nagy bőröndárus utcába, és megvettem a legnagyobb és legolcsóbb ABIBAS márkájú bőröndöt 450 rúpiáért. Délután addig gyűrögettem a csomagjaimat, amíg nem sikerült mindent belepréselni ebbe az egy bőrőndbe.

Péntek. A hatalmas cvekker sehogy nem fér fel a robogóra. Fogtam egy riksát, elmentem négy sarkot. Már rég kiszúrtam, hogy ott van valamilyen műhely, amiben van egy mérleg. Lemértem. 28 kiló, megy repülővel. Postásszultán kurva anyád!

Ha érdekel a napi friss, akkor keress facebookon: https://www.facebook.com/Othrn/
Ha nem szeretsz olvasni: https://www.youtube.com/channel/UCBPlwjAXybPL4fqbrmpMALg/videos?disable_polymer=1
Ha nincs idő semmire: https://www.instagram.com/ontherunontherun/

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ontherun.blog.hu/api/trackback/id/tr1914017532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása