Kicsit hosszúra nyúlt a szünet, de nem csak azért, mert lusta voltam írni, hanem, mert dolgoztam és ez kicsit szétverte az útitervet.

A Mount Popa is csak messziről néz ki jól de onnan nagyon!

Februárban volt egy gyors és nagyon fájdalommentes melóm Németországban. A terv szerint, ha már itt voltam Európában, gyorsan toltam volna még egy produkciót, de sajnos ott megcsúszott a timing, így minden borult és én visszarepültem Indiába egy hétre.

A beautiful friendship

Visszamentem Goára, előástam a motort Nikhil Műtermének parkolójából és Átköltöztem Ravihoz. Ravit még tíz évvel ezelőtt ismertem meg, amikor kiköltöztem egy szusszanásnyi időre Bombayba, hogy akkor én most ott fogok élni! A cégnél, akinél elvileg megjelentem éppen nem volt nagy pörgés, viszont aznap volt Ravi utolsó munkanapja.

Hamar összebarátkoztunk és tíz nappal később én már Indiában utazgattam Ravival ahelyett, hogy Bombayban hajtottam volna a melót.

Goán van baj a turisákkal

Kevés ennyire őszinte, nyíltszívű és kedves csávót ismerek mint ő. Ő az a típus, hogy ha a kezébe nyomnék összebefőttesgumizva egymillió dollárt, hogy vigyázz rá mindjárt jövök és legközelebb húsz év múlva felbukkannék, ő csak annyit mondana, várj! Majd kihúzná a fiókját és a kezembe tolná az összerohadt egymilkát, teljesen érintetlenül. Ez természetesen elég hipotetikus elmélet, mert kurvára nincs egymillió dollárom, de ha lenne, jól elverném, amilyen gyorsan csak lehet, mondjuk neki simán adnék belőle!

Az elmúlt tíz évben Ravi sem lett fiatalabb, már nem egy húsz éves Hindu suhanc, hanem Trance Dj lett Goán és csinált egy Hostelt, ahol mint fogalmazott: Örök ágyam van.

Kicsit fostam, hogy mi vár rám egy Trance Dj hosteljében Vagator Beachen, de egy jó hostel pont attól jobb, mint egy hotel, hogy arca van és a Dream Hostel arca a tulaja, Ravi. Ravi egy kétlábon járó Buddha és a megtestesült jóindulat, szóval nem egy party hostelt üzemeltet hála a jó Istennek, hanem egy chill out szigetet.

Szalámi van

Gondoltam megúszom, hogy Goán úgy kelljen viselkednem, ahogy a turisták szoktak, de rám írt egy ismerősöm, hogy éppen itt nyaral a csajával. Általában messziről kerülöm a magyarokat, de Attiláról tudtam, hogy nagyon normális csávó és azt is, hogy sokat jár Goára, plusz a hazai szcéna fontos arca, ami mondjuk engem kurvára nem érdekel, de sejtettem, hogy jól fogunk szórakozni. Ez így is lett, egy hétig pont úgy pörögtünk, ahogy az igazi hülye turisták szoktak Goán.

Csak baszódtunk egyik beachről a másikra, egyik bárból a másikba és zabáltunk ahol csak lehetett. Közben megtanultam, hogy Goán két dologért csesztet a rendőr:

Nappal csak azért, hogy van-e rajtad bukó. Ez mondjuk tök jogos lenne, de senki nem hord bukót Goán, viszont a rendőrök pont annyira korruptak, amennyire a lehetőség engedi. Én egy-két napig próbálkoztam felelősségteljesen élni, de aztán inkább elengedtem. Rómában mint a rómaiak!

Este nem érdekli őket, hogy van-e rajtad bukó vagy sem, de mindenképpen drogot keresnek rajtad. Ez mondjuk megint tök jogos lenne, de Goán nem csak nem hordanak bukót az emberek napközben, de esténként még be is vannak tépve, viszont a rendőrök pont annyira korruptak, amennyire a lehetőség engedi…

Ami még ennél is viccesebb szabály, hogy a bukósiak az utasnak nem közelező csak a sofőrnek.

Itt egy ilyenen, itt nem hordasz bukót.

Remélem legalább egy kicsit sikerült érzékeltetnem, hogy mennyire semmi értelme nincs semminek ebben a csodálatos államban, ezért úgy döntöttem, hogy elengedek mindent és most csak jól fogom magam érezni, mint a freak show egyik résztvevője.

erről beszélek

Amióta elindultam először éreztem azt, hogy tényleg nyaralok és nem utazom. Nem kelett gondolkoznom semmin, volt hol laknom, minden a seggem alá volt rakva, mindenkinek nagyobb volt a helyismerete nálam és tudtam, hogy egy héten belül megyek Romániába forgatni.

Attiláék egy nappal hamarabb lelépetek mint én. Elkértem tőle a fél rúd Pick szalámiát, amit nagyon büszkén leraktam Ravi elé és közöltem vele, hogy baszod, itt a világ legjobb szalámija!
Ő csak lemondóan rámnézett és annyit mondott: Bro, I’m a vegetarian!

Szép, mint az Obi karácsonykor

Jól esett az egy hét eszetlenkedés, de hirtelen azon kaptam magam, hogy egy repülőn ülők úton Bukarest felé, hogy sör reklámot forgassak. Ahogy kell, nyári kampányt télen!

Sajnos nincs közvetlen India-Románia járat, ezért meg kellett állnom Dohában pár órára. A dohai reptér szerintem a világon az egyik legjobb, simán el lehet ütni az időt, de emlékeztem, hogy valahol, valaki mondta, hogy szerveznek a reptéren pár órás városnéző túrákat. Hamar megtaláltam a standot és 15 kemény dollárért elmentem egy beszédes másfél órás városnézésre.

Nagyjából sejtettem milyen lehet Doha, de be kell valljam, hogy még annál is lehangolóbb volt, mint amire számítottam!
Szép, mint az Obi karácsonykor és izgalmas, mint egy tálca kaszinó tojás egy színházi büfében.

Ceausescu nem ereszt

Úgy éreztem az egy hét goai veretés után, hogy dolgozni nagyjából pihentetőbb lesz, mint nyaralni és mivel úgy is fel voltam pörögve, gondoltam Goa után a konstancai tengerparton lakni iagzán durva kontraszt lesz. A kontraszt kicsitt erősebb lett, mint terveztem, mert érkezésem másnapján leesett a hó és beköszöntött a brutál román tél.

Hirtelen megint egy másik világba csöppentem! (helyszínkeresés)

Ez egyrészt azzal járt, hogy a tervezett 10 nap helyett összesen 18-at kellett romániába töltenem, másrészt még a seggünk is befagyott, annyira hideg volt. Álltunk a havas tengerparton, kerestük a nyári helyszíneket és arra gondoltam, hogy ez annál is szürreálisabb, mint ahonnan jövök, pedig Goa is adta az ívet!

18 napot töltöttem a román munkatáborban, és mivel alapvetően december eleje óta Indiában vagyok, úgy döntöttem, kell egy kis klímaváltozás és talákozom a csajommal Burmában.

Családegyesítés

Romániából egyenesn Mandalayba repültem. Sok mindent olvastam már Mianmarról és tudom, hogy az ország a hirtelen jött relatív nyitás miatt gyors fejlődésnek indult, de sokkal lepukkantabb helyre számítottam. Messze nem tapasztaltam azt a rohadást, amiről pl. a KK blog írt 2008-ban, de ahhoz képest is hatalmas változással találkoztam, amit a Vifonon olvastam 2015-ből, pedig az tényleg nem volt olyan régen.

Mandalay Palace

Mandalay leginkább egy közepesen nagy vietnámi városra emlékeztetett, viszonylag tiszta - Indiánál sokkal tisztább- utcákkal. Egyáltalán nem találtam kaotikusnak az egészet. Az utcán az Apple bolt előtt árulták a földről a kaját és mindenki a lapát méretű telefonját bámulta, szóval ez is csak egy olyan ázsiai város, mint a többi.

benzinkút a város közepén

Másnap béreltem egy robogót és elindultam, hogy felvegyem Lillát a reptéren. A motor persze félúton az autópályán otthagyott, de a második autó megállt és eldobott a reptérre. Útközben küldtem egy GPS kordinátával felturbózott fotót a helynek, ahonnan a kínai fost adták, és egy teherautó platóján begurultam a departure részlegre, ahonnan aztán taxival visszakusztunk a hotelbe.

India után Burmában olyan volt vezetni, mintha a német autópályán surrognék egy limóval. Alapvetően em kaotikus az egész, nem dudál senki, de nem Ázsiában lennénk, ha minden normálisan működne. Burmában is megpróbálták minden emlékét eltörölni a gyarmatosításnak, ezért a kreszben is átáltak a jobb oldalas közlekedésre. A realitás azonban megint felülírta a szabályokat, hiszen az autók 99% japán belpiacos használtautó vagy gondolom thaiföldről mentett roncs, tehát a kormány a jobb oldalon van. Így semmi értelme az egésznek! Mindenki folyton bénázik alig mernek előzni és senki nem látja normálisan a forgalmat.

Este visszamentem az útlevelemért a kölcsönzőbe és mondtam, hogy adjanak egy másik motort holnapra, de szerintük azt ki kellett volna fizetnem, szerintem viszont nem, ezért életemben másodszor írtam a guglén egy egycsillagos értékelést. Ez már nem az a világ, ahol büntetlenül lehet szívózni.

Akkor is robogunk

Másnap béreltünk egy másik robogót, máshonnan és körbezúztunk Mandalayon. Mandalay alapvetően nem egy izgalmas város, de Dél-Kelet Ázsia mindig izgalmas, szóval nem unatkoztunk. Pagodát pagodára halmoztunk, hülye italokat és ételeket vásároltunk, olyan helyeken, amiket Magyarországon azonnal és örökre záratnának be a hatóságok.

Este megnéztük a naplementét a legendás U Bein fahídon. Élveztük, hogy csak attól, hogy rosszarcú fehér emberek vagyunk, mindenki velünk akar fotózkodni. Villogtak a vakuk, kézről-kézre adtak minket a fülig érő szájú emberek. Nagyon szar lehet celebnek lenni. Iszonyú kedvesen vegzáltak minket az egzotikum közepén, nem is nonfitetkós suttyók szóltak utánunk egy vidéki plázában, hogy héj, tudom ki vagy, csináljunk egy szelfit bazmeg, de így sem lennék felismerhető.

Kicsit tanakodtunk, hogy béreljünk-e Mandalayban motorokat és motorzzunk-e végig Burmán, de ennek túl sok buktatója volt. Ez első, hogy következő úticélunkba, Baganba már elvileg nem is lehet behajtani csak elektromos motorokkal. Yangonból ki vannak tiltva a motorok, az ország fele le van zárva a turisták elől, mert terroristák vagy koncentrációs táborok vannak a környéken. Lehet hajóval menni a folyókon, ami önmagában tök izgalmas és a helyi vonatokat sem kéne kihagyni, szóval úgy döntöttünk egyszerűen izgalmasabb nem motorral bejárni Burmát.

Elektromos giccs & terror

Másnap felültünk egy buszra és átmentünk Baganba. Bagan is egy olyan hely, amiről már mindenki látott fotóka, és aki látott -tehát mindenki- az azt gondolta közben, de jó lenne ide elmenni. Mi is pont így voltunk ezzel. Baganban több, mint 3000 templom van egymás hegyén-hátán elszórva a hihetetlen tájban, és itt készülnek mindig azok a képek, ahol felkelő vagy lemenő nap fényében a sztúpák között repkednek a ballonok.

Nyilvánvaló volt, hogy nem fogunk megnézni 3000 templomot, de kicsit utánaolvastunk, kinéztük a top tizet és úgy terveztük, hogy ha útközben még látunk izgi templomot, akkor oda benézünk. Béreltünk egy hulladék kínai elektromos robogót (7000 kyat-1400Ft) És egész nap endúróztunk a templomok között. Meglepő, majdnem 80 kilométert beletoltunk a recsegő villanyfotelbe, és a nap végére is csak a közép sztender szakadt le félig. Egészen hihetetlenül nézett ki az egész.

Este felmásztunk az egyik templom tetejére megnézni a naplementét. Sajnos a hőballonos időszak már véget ért, de azért így sem okozott csalódást a táj. A giccsnek olyan dózisát sikerült a szemünkön keresztül a szervezetünkbe juttatni, hogy egy geiger müller számláló is kiakadt volna.

Idén kétszer volt szilveszter

Este volt pár elintéznivalónk. Az egyik, amit mindenképpen meg akartunk ugrani, hogy megvegyük a jegyeinket Maruk U-ba (ejtsd: miaú). Ezen a ponton kellett szembesülnünk a ténnyel, hogy két nap múlva beköszönt Thingyan, a burmai újév és nem lehet menni sehova. 4-5 utazási irodát végigjártunk, de sehol nem volt már hely egyik busztársaságnál sem.

Semmiképpen nem akartunk 5 napra Baganban maradni. Bagan alapvetően egy szarfészek és hiába van ott 3000 templom, mi egy nap után úgy éreztük, hogy már megint jóval több templomot láttunk, mint indokolt lenne. Gyorsan újraterveztük az egész utazást és megcsíptük az utolsó két helyet egy buszon a Inle tóhoz.

Másnap még volt időnk elmenni Mount Popához, ami egy vulkán tetején épült templom. Ez tipikusan az a látványosság, ami messziről néz ki jól, de onnan nagyon! Helyben csak a hatalmas dszuva és az arogáns majmok teszik emlékezetessé a kalandot.

 Visszafele megismerkedtünk egy turista csajjal, aki teljesen beszopta és ott ragadt Baganba öt napra az ünnepekre. Mi kicsit sajnáltuk, aztán felültünk egy éjszakai buszra és elhúztunk az Inle tóhoz!

Ha érdekel a napi friss, akkor keress facebookon: https://www.facebook.com/Othrn/

Ha nem szeretsz olvasni: https://www.youtube.com/channel/UCBPlwjAXybPL4fqbrmpMALg/videos?disable_polymer=1

Ha nincs idő semmire: https://www.instagram.com/ontherunontherun/