Megpróbáltam Srí Lankáról visszajutni Indiába. Csináltam egy új e-vízumot, ha már kitettem a lábam az országból. Kiértem a reptérre, de a személyzet elkezdett velem szívózni, hogy e-vízummal csak akkor lehet belépni Indiába, ha van onnan visszajegyem, vagy legalább valamim, ami igazolja, hogy el fogom hagyni az országot.

Mondtam, hogy nincs nálam semmi, mert motorral jöttem Indiába, amit érthető módon nem nagyon akartak elhinni. Mondtam nekik,  hogy ne szivassanak, engedjenek felszállni, majd Indiában harcolok a hatóságokkal ha kell, de most hadd menjek! Akkora fafejek voltak, amiket nem lehet a logika baltájával ketté hasítani, szóval stratégiát váltottam és mondtam, hogy ha nem mehetek vissza, ám legyen! De a Srí Lanka-i vízumom is le fog járni, és akkor mi lesz?

Ez sem hatotta meg őket, igazi szűkagyú faszok voltak, és mondták, hogy ez az én következő problémám. Hosszú percekig ment az adok-kapok, ami inkább kapok volt, mert ezzel az erővel egy szürke betonfalnak is magyarázhattam volna egy centiről, hogy dőlj le, az is hasonló eredménnyel járt volna.

Végül rájöttem, hogy nálam van az adu ász, mert van az útlevelemben egy pecsét, hogy bevittem egy motort Indiába. Ez végre előidézett pár hajszálrepedést a bürokrácia falán és elkezdték emelgetni a telefonjaikat, majd húsz perccel később már a boarding pult előtt álltam.

Back to the basics

Az olcsó jegynek köszönhetően sokkal később leszálltam Bombayban, és elkezdtünk Kinivel, a haverommal készülődni, mert teljesen bezsongott, és úgy döntött, hogy lejön velem Goára motorral, ami engem is nagyon boldoggá tett.

Sok minden nem történt Bombayban abban a három napban. Én különböző tendereket írogattam a gépemen, mert lassan ideje volt dolgozni valamit. Estenként pedig jöttünk, mentünk, mindenféle emberekkel vacsoráztunk és buliztunk. Közben teljesen világossá vált, hogy az itteni barátaim pont ugyanabban vannak, mint az otthoniak.

Például otthon is azon szenved körülöttem mindenki, hogy valahogy a gyereket sikerüljön valamilyen Montessori vagy alternatív iskolába berakni, de mindenképpen valahogy kimenteni az állami oktatási rendszerből. Itt is pont ugyanez a helyzet. Szóról-szóra ugyanazok a beszélgetések mentek körülöttem mindenhol.

Az egyáltalán nem lep meg, hogy az én generációm ugyanabban van, de amikor meglátogattuk a szülőket és ugyanolyan cseh kristálypohárból ittunk, mint otthon anyáméknál, akkor azért kicsit meglepődtem, főleg, mikor mondtam, hogy otthon is nagyon hasonló poharunk van, mire a legnagyobb természetességgel rávágták, hogy “Cseh kristáy, pálmafa minta csiszolással”. Csak az absztrakt formák értelmezésén éreztem némi kulturális különbséget, egyébként minden pont ugyanolyan volt.

#METOO

Egyik este szóba került a #metoo kampány, ami nyilván Indiában is hatalmasat ment, hiszen a nők ott is másodrendű polgárok, a filmszakma viszont a világon ott a legsűrűbben lakott.

Össze is rakták az ötvenes feketelistát a zaklató producerekből, de a lista végén egy nő kullog, aki a felcsatolható farkával szedte áldozatait.

Kis betekintést nyertem az éppen felvirágzóban lévő bengali film világába, ajánlom mindenkinek a Gandu című filmet!

Szelíd motorosok

Eljött a nap, és nekivágtunk a két naposra tervezett útnak. Kini a 35 éves Bulletjével jött, amit tök jó ízléssel építettek át, gondolom 30 évvel ezelőtt. Iszonyú jók az arányai, igazi indiai easy rider gép és rozsdaboglya egyben. Ahogy az lenni szokott az ilyen motorokkal, először csak elkezdett nagyokat durrogni és kiment belőle az erő, majd összeszedtünk egy defektet, de sikerült eljutnunk az első tervezett megállóba, a kies Chiplunba.

Chiplun pont egy olyan szarfészek, ahol kettesben jól elröhögcséltek, hogy micsoda egy szarfészek, de ha egyedül érkezel egy ilyen helyre, akkor csak csendben üldögélsz a szobádban és megpróbálod magad nem nyomorultul érezni. Szerencsére most kettesben voltunk, ezért kerestünk egy kocsmát és találtunk egy egészen szürreális helyet egy ház első emeletén. Először meg voltunk róla győződve, hogy a riksás valami kuplerájba akar minket toloncolni, de végül kiderült, hogy valóban egy kocsmába jutottunk.

Igényes szállás, igényes utazóknak!

Másnap elbúcsuztunk Chipluntól, és végre alkalmam nyílt kipróbálni egy régi Enfildet, amin minden fordítva van. Ez azt jelenti, hogy a váltó bal oldalon van és fentről lefele kell felfele gangolni, a hátsó fék viszont a jobb oldalon. Nem annyira nehéz megszokni, mint gondoltam, de az az igazság, hogy csak elsőre tűnik egyszerűnek, mert vagy a lábaddal csinálod jól vagy a kezeddel, de évtizedes rutint nem olyan könnyű lelőni pár perc alatt. Próbáltam a III. osztályú dobos múltamra játszani és így  függetleníteni a végtagjaimat, de szar dobosból nem lesz jó  vintage Bullet rider!

Kis baj nem probléma

Amire megérkeztünk Goára, Kini motorja folyamatosan durrogott és a hengerből folyt az olaj. Én nem gondoltam volna, hogy sikerül végig csinálni az utat, de valahogy megérkeztünk Siolimba.

Siolimban Nikhil családjánál laktunk, akik egy elképesztően szép, több, mint száz éves villábban laknak. Itt lassan összeállt a kép, miért költözött le ide Bombayból a barátaim nagy része. Úgy lehet konstans módon nyaralni a pálmafák alatt, hogy közben az ember képes szociálisan és szakmailag is aktív maradni, de lényegesen szabadabb és kényelmesebb élete élni.

Kini motorját elvittük egy szerelőhöz, aki szétkapta és mondta, hogy újra kell gyűrűzni a hengert, ami két nap múlva kész is lesz, de mivel Kininek nem volt kedve ötvenel hazamotorozni, egyelőre itt hagyta a motort, és pár nap múlva visszament busszal.

Goa legjobb Enfield szerelője (van munka bőven)

Goa sokkal liberálisabb hely, mint India bármely másik része, és nem csak azért, mert itt drogozzák és isszák magukat kockára az európai turisták. A tyúk vagy a tojás kérdést itt sem lehet eldönteni, de valószínűleg azért alakult ki itt egy ilyen masszív turista kolónia, mert a helyi erő is vevő volt rá. Vannak még hasonlón szép helyek Indiában, de ez a fajta életmód csak itt tudott megvalósulni.

kutyát előről, tehenet hátulról

Én személy szerint nem vagyok protektor buzi, nem gondolom, hogy motorozni csak nyakig beöltözve lehet. Elismerem, hogy hasznosabb, de a praktikum és az előrelátás a kellemes élet halála, ezért nem gyakorlom a nap minden percében.

Egyébként is teljesen életszerűtlen, hogy egy olyan helyen, ahol 30+ celsius  a hőmérséklet, csizmában, kesztyűben és kabátban kell csapatni, de bukót mindig hordok és soha nem vezetek ittasan. Sajnos ezt a bölcs, megfontolt és felnőttes hozzáállást itt egyszerűen nem lehet folytatni.

Egy ideig ellenálsz és hordod a bukót, vagy beülsz egy riksába ha iszol, de pár nap alatt rájössz, hogy itt minden a permanens bulizásról szól, egyik helyről a másikra kell menni, a távolságok pedig nagyok.

Többet mond ezer szónál

Egyszercsak azt veszed észre, hogy benyomva száguldozol az utakon fürdőgatyában és stranpapucsban több ezer másik motorossal, akik szintén ugyanezt teszik. Emiatt természetesen majdnem minden napra jut egy halálos baleset és majdnem minden ismerősömnek van egy ismerőse, aki ottmaradt az úton, de ettől még mindenki tök jól érzi magát.

Extra veszélyt az úton random bárhol felbukkanó kutyák és tehenek jelentik, akiket szintén össze-vissza kerülgetni kell, de erre van egy nagyon jól működő szabály: kutyát előről, tehenet hátulról!

Én is így tettem, de egyszer csak megcsörrent a telefonom, hogy irány Európa! Gyorsan letolok egy produkciót és már jövök is vissza, de addig is biztonságban leraktam a motort.

Ha érdekel a napi friss, akkor keress facebookon: https://www.facebook.com/Othrn/

Ha nem szeretsz olvasni: https://www.youtube.com/channel/UCBPlwjAXybPL4fqbrmpMALg/videos?disable_polymer=1

Ha nincs idő semmire: https://www.instagram.com/ontherunontherun/