OnTheRunRTW@gmail.com

on:the:run

Szeretik, mint delfinek a flexet

Szeretik, mint delfinek a flexet

kisköbcentis nagymotorozás

2019. december 09.

Borzasztóan kemény évet toltunk, miután hazajöttem Amerikából. Belevágtunk egy mélyvénás lakásfelújításba, ami úgy égette a pénzt, mint sikertelen bronxi rapper a crackpipát. Emiatt a tervezett nyugodt otthon üldögélésből az lett, hogy szinte minden munkát bevállaltam, ami szembejött, ezért  annak ellenére, hogy már otthon laktam, mégis folyamatosan úton voltam. Már  rég megszoktam, hogy táskából élek, de az év nagyobbik részét megint hotelekben töltöttem, produkciókat toltam a Budapest-Saigon tengelyen, és még jó pár lucskos, szürke kelet-európai fővárosban, amihez kedvem nem sok volt, de pénz beszél, kutya ugat.

img_2912.jpg

Én novemberre befejezettnek tekintettem az évet. Teljesen kimerültem, egyre nőtt bennem a feszültség. A feszültség egy olyan sötét folt a fejedben, ami észrevétlen nő, és amikor már nagy és nem fér el fent a súlyánál fogva, lassan elkezd lefelé csúszni és tested minden pontján megjelenik, és teljesen átveszi feletted az irányítást. Valamit tenni kellett! A legjobb lett volna kicsit otthon nyaralni a pár napja elkészült lakásban, de tudtam, hogy nem maradhatunk otthon, kell a változás, mert lassan kezdek pont olyanná válni, mint akiket nem szeretek, mert olyanná váltak, hogy nincs már bennük semmi szeretnivaló. Nem akartam én is egy lenni a sok befeszült fasz közül, pedig lassan, de biztosan kezdtem beállni a sorba.

Sokat akartunk utazni, messzire, olcsón és kényelmesen

Ebben a feltétlrendszerben szinte kizárásos alapon Délkelet-Ázsia illik bele. Ez annyiban jelentett problémát, hogy Délkelet-Ázsiát már elég jól bejártam, de Indonéziában csak egy hónapot voltam, és a méretére és a 15 000 szigetére való tekintettel akad még ott bőven látnivaló. Úgy terveztük, hogy Szulavéziben kezdünk, onnan átmegyünk Borneóra, majd valamelyik Gili sziget érintésével tovább Balira, onnan pedig lassan visszafolyunk Jáván keresztül Jakartába, majd haza. Erre két hónapot adtunk magunknak.

img_2661.jpg

Októberben elkezdtem nézni a jegyeket. Össze-vissza kombináltam. Bécsből indulás, Malájziába érkezés, stb. Nagyjából két órán keresztül tanulmányoztam a monitoron megnyitott ablakokat, amire rájöttem, nem vagyok  okosabb, mint az internet. Egyenesen Balira repülni a legolcsóbb.

Akkor legyen Bali

Kevés olyan hely van a világon, ahol a természet, a vallás, az emberek habitusa és esztétika iránti elkötelezettsége olyan harmóniában egyesül, mint Balin. Bali tényleg varázslatos, és ha nem délen tolod a helyi szörfvárosokban, ahol a fenti értékeket nagyjából sikerült egy siófoki bazársor színvonalára torpedózni (bárcsak olyan lenne Siófok!), még simán el lehet kapni a hely igazi arcát.

Mi Ubudban keztük a nyaralást, ami egyébként sokkal turistább már nem lehetne, de ennek ellenére is elementáris kisugárzással bír a hely. A város és a természet adta tömör gyönyört még az egymás szájába logó, és szinte mind üresen kongó barista kávézók és fine dining éttermek tömege sem tudta megroppantani. A második nap béreltünk egy a robogót, és elkezdtük feltérképezni a környéket.

 

Ubud leghíresebb látnivalója a Monkey Forest nevű erdő, ami a város szélén helyezkedik el, és tele van arrogáns, szemét majmokkal, amik kilopják a kezedből a telefont, meg lerángatják a hátizsákod, de maga a hely beszarás jól néz ki. Ha nem viselkedsz ostobán, mint az ausztrál turistalányok és nem hagyod, hogy rádmásszon a majombébi, akkor azon sem fogsz meglepődni, hogy hirtelen egy kismajom folytogat a saját nyaklácoddal, miközben egy kurva ideges majomanyuka vicsorogva készül az arcodba harapni.

img_2695.jpgA kedves külső zord belsőt takar

A majmok agressziójával teljesen ellentétes az emberek viselkedése. Balin tényleg kivétel nélkül mindenki kurvára kedves, nem csak azért köszönnek mosolyogva az utcán, mert el akarnak neked adni valamit, hanem egyszerűen ilyenek, ez így szokás. Mindent beborítanak a banánlevélből és virágokból hajtogatott áldások, amiket nem csak boltok elé tesznek le a földre, vagy a veszélyesebb kereszteződésekben tesznek ki, hogy senkinek ne essen baja, de reggelente még a motorod ülésén is hagynak egyet, nehogy baleset érje a béna fehérembert.

 

A  másik dolog, ami tényleg rabul ejti a turistát, hogy Balin tényleg mindent megfaragnak. Nem csak megfaragnak, hanem nagyon igényesen faragnak, és ezzel az egyáltalán nem elítélhető mániájukkal egészen odáig mennek, hogy például a bolt előtt, ahol simkártyákat lehet venni, meg mobiltelefont szervizeltetni, a sziklába vannak faragva az igénybe vehető szolgáltatások, mintha a Flinstones család grafikai stúdiójával szerződött volna mindenki.

sim.jpeg

Pár napig toltuk a környéken, megnéztünk pár vízesést, ahol az 1 négyzetméterre jutó wannabe influenszerek száma meghaladja az instán egy görgetés alatt szembejövő influenszerek számának négyzetét. Minden csaj ugyanolyan kalapban, ugyanazokban a pózokba fotóztatja magát ugyanazok előtt a látványosságok előtt. Minden teraszos rizsföld tetején van egy hinta, amin ugyanolyan fotókat lehet csináltatni, és az élelmesebb Hintafotó Kft tulajdonosai már nem csak a hintákat építik meg, hanem különböző színű, szépen szálló ruhákat is adnak bérbe, hogy a picsanadrágos, orosz turistalányok, pont olyan zöld rizsföld feletti, piros ruhában hintázó #baliswing-es fotókat tudjanak tolni a feedjükben, mint a többi picsanadrágos lány, aki hosszú piros ruhában hintázik a lemenő nap fényében. Pont úgy, ahogy otthon kinézte egy morcos moszkvai panel 9. emeletén, mielőtt a skyscanneren rátapintott a jegyére egy szürke, sötét októberi délután.

Influenszerek munka közben

Egyik hajnalban megmásztuk a Batur Vulkánt, és a hegy tetejéről megnéztük a naplementét. Persze mint minden ilyen programon, ezeken is volt egy olyan útitársunk, akinek muszáj volt reggel ötkor három óra hegymászsás után a napfelkeltét úgy néznie, hogy közben egy hangfalon hangosan Goa trancet hallgat, de szerencsére a vulkán nagy, sikerült elmenekülnünk. Remélem a hangfalát lenyúlták a majmok.

 

Miután telitődtünk Ubuddal, influenszerekkel és templomokkal + templomokban áhitatosan imádkozó nonfitetkós hipszterekkel, inkább béreltünk két robogót, és elindultunk északra.

Kisköbcentis nagymotorozás

Első megállónk Mundukban volt. Munduk a hegyekben terül el három tó között. Itt nem csak a klíma más, de az árak is nagyot estek hirtelen. A táj egészen elképesztő, de az elképesztő tájon belül még elképesztőbb vízesések vannak mindenfelé. Sok vízesés átfolyt már a szememen, de a Banyu Wana annyira szép, mint a Városliget egy dupla Hofmannal felütve. A természet annyira burjánzik és olyan sokszínű arcát mutatja, amihez hasonlót csak jelentősebb adag LSD után lát az erdőben az önmagát felfedezni vágyó európai tinédzser, de itt nem voltak jelen a járulékos démonok, törpék és teljesen hallucináció mentes volt a varázslat.

 

Az út mellett találkoztunk egy emberrel, aki egy fa mellett állt, a fán pedig hatalmas gyümölcsevő denevérek lógtak. Oda is mentem megnézni őket. Ő rámutatott az egyikre és mondta, hogy nyugodtan simogassam meg, nem bánt. Iszonyú jó érzés, amikor egy 60-70 centis denevér a hatalmas bőrszárnyaival átölel, és elkezdi szopogatni az ujjaidat, meg nyalogatni a kezed. Az óriási bőrszárny között, pedig egy macskányi szőrös test dorombol rajtad. A tarkómig ért a szám, amíg egy másik denevér oda nem mászott hozzám, és megkarmolt a szemem alatt. Nem túl mélyen, de azért folyt a vér rendesen. Ezen a ponton abbahagytam a vadállatok vegzálását, és elmentünk a patikába Betadint keresni. Különösebben nem aggódtam, de gondoltam, hogy nem olyan praktikus, ha az ember arcába karmol egy denevér.

bat.jpg

Este elkövettem azt a hibát, hogy utánaolvastam milyen egzotikus, latin nevű betegségeket lehet így összeszedni. A lista elég hosszú volt, kb. 60 féle lehetőség közül lehetett választani, és külön fejezetet szenteltek a veszettségnek. Főleg akkor van rá esély, ha a sérülés az ember arcát éri (pipa). Az olyan állat eleve gyanús, ami nem a neki megfelelő napszakban aktív (pipa, a denevér éjszakai állat). Ha az állat agresszíven viselkedik (odajött, megkarmolt, pipa). Nem aludtam olyan jól, de már lassan tíz napja nem vagyok veszett, ha még négy napig nem tör ki rajtam, valószínűleg megúsztam.

Szeretik, mint delfinek a flexet

Nem volt elég az a tanulságos denevéres kaland, ezért felmotoroztunk az északi partra Lovinába. Főleg, mert szerettünk volna végre kiérni a tengerre, másrészt pedig itt hajnalonként lehet menni delfineket nézni. Ez megint egy olyan program, amin nem szabadott volna résztvenni. A valóságban úgy néz ki, hogy reggel ötkor beülsz egy halászcsónakba, kivisznek a nyílt vízre, ahol szerencsétlen delfinek éppen reggeliznének. Egy csónakban átlagosan 3-5 delfinéhes turista szorongatja a telefonját, hogy véletlenül se lássa mit történik, de utána legyen róla fotója. Én huszonhárom csónakot számolta össze. Ezek nagyjából mind egy helyen gyűlnek össze, és ha meglátnak egy delfinrajt, akkor egyszerre odamennek megzavarni őket reggelizés közben.

 

A delfinek ennek ellenére is nagyon cukin néznek ki, úsznak a hajóval, meg ugrálnak a vízben, de az egésztől olyan hangulatom lett, mintha vadásznánk rájuk. A csónakok motorjának a hangja olyan, mint amikor nyaralás közben arra ébredsz, hogy a szomszédban flexelnek a szakik, csak itt mi voltunk a szakik. Lillával szóltunk is a “kapitánynak”, hogy mi inkább elhagynánk a terepet, és elmennénk sznorkeleni. Szerencsére csak mi voltunk a hajón, ezért senkivel nem kellett vitatkozni, hogy hagyjuk abba a hajnali delfinabuzálást.

 

Lovinából elmentünk Bali észak-nyugati csücskébe, a Taman nemzeti parkba, ahol végül nem túráztunk, mert iszonyú meleg volt, a száraz évszak utolsó napjaiban járunk éppen. A buja zöld erdők helyett mindenhol kopár, sárgára égett táj fogadott minket, ezért inkább a búvárkodás mellett döntöttünk, és merültünk egyet a Manjagan szigetnél. Elvileg ez a legjobb merülőhely Balin. Viszonyítási alapom nincs, de az egyik legjobb korállzátony volt, ahová valaha bedugtam a szőrős, reduktorral teli arcomat.

Irány Siofok

Szuper volt a turista mentes észak, de nem akartuk úgy elhagyni a szigetet, hogy nem nézzük meg Bali Gozsdu-udvarát, Canggut. Azért esett pont Canggura a választás a sok lehetőség közül, mert itt van a DEUS-nak egy motorépítő műhelye, egy hatalmas boltja és egy kávézója, tehát az egész DEUS pláza megtekinthető egy helyen. Azt tudtam, hogy a kávézó nem fog érdekelni és a Deus-os cuccok is annyira hitelesek, mint a H&M-es Ramones polók, de a motorok érdekeltek. Engem tíz éve nagyon mozgatott a motorépítés, és építettem is két motort. Bár nekem sokkal jobban bejön a Wrenchmonkees nyers, de egyre inkább technikás iskolája, mint a Deus túltolt coolsága, mégis ennek, a mára teljesen közhelyessé vált iskolának ők az alapítói. Élőben elég nagy csalódás volt látni ezeket a motorokat. Komolyan mondom semmivel nem tudnak többet, mint azok a motorok, amiket anno én építettem, de az tuti, hogy itthon a NEUGA vagy a MOKKA CYCLES műszaki szempontból sokkal igényesebb motorokat épít, egyáltalán nem találkoztam izgalmas, vagy szofisztikált megoldásokkal. Szinte minden motoron ugyanaz a pár ötlet köszönt vissza, viszonylagosan igénytelenül kivitelezve. Ugyanazokkal az ebayről rendelhető olcsó kínai alkatrészekkel dolgoznak, amikkel én is. A különbség leginkább annyi, hogy ők nagytételben és meglogózva rendelik ezeket, így lesz egy pár ezer forintos alkatrészből menő, Deusos kiegészítő. Inkább a hely szelleme predesztinálta a menőséget, mint maguk a gépek.

Bocs pont nem vittem magammal fényképezőgépet

 

Igy nem lettem motorépítő

A másik ok, ami miatt érdekelt a DEUS, mert amikor Marci haverom még Sidneyben lakott, jóban volt az egyik szerelővel a Deusban. Ez nagyjából 2010-ben volt. Éppen befejeztem egy motort, Marci megmutatta a képeket a Deusban és mondták, hogy milyen kurva jól néz ki! Mondtam neki, hogy azt üzenem, én 300 dollárért veszem az alapot Németországból, még kb. 1000 dollárt költök rá. 500 dollárból el tudom hajóztatni Ausztráliába. Nekik már nincs dolguk, mint rátenni a DEUS logót, és máris 10-15.000 dollárért lehet eladni Bondi Beachen. Win-Win!

supersoul1.jpgEgy eredeti Gács 2010-ből

Pár nap múlva meg is kaptam a választ. Mi 100 dollárért vesszük az alapot Japánban, 500 dollárból építjük át Ballin és 200 dollárból hajóztatunk haza egy konténernyi motort. Igazából szerencse, hogy nem kezdtünk el üzletelni, mert már ez az egész cafe racer mánia annyira unalmas lett, hogy képeket sincs kedvem nézegetni, nem hogy olajban turkálni flexszel a kezemben.

Még egy napig üldögéltünk Cangguban, néztük a szörfösöket a naplementében, aztán visszarobogóztunk Ubudba, letenni a motorokat. Innen már hajóval megyünk.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ontherun.blog.hu/api/trackback/id/tr8415343136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.