OnTheRunRTW@gmail.com

on:the:run

Az élet egy aszfaltcsík

Az élet egy aszfaltcsík

Így kell háromszor keresztülmotorozni Wyomingon, ha hülye vagy

2018. szeptember 24.

Le kellet nyomni 2200 kilométert két nap alatt, ami nem túl kellemes vállalás motoron, de oda kellett érnem időben Denverbe.

'94-ben cserediákként egy évet töltöttem Texasban, és most nagy nehezen összehoztunk egy találkozót a “testvéreimmel”. Aaront, a kisebbiket azóta nem is láttam, Shawn '95-ben egyszer meglátogatott Pesten, de ezt leszámítva nem tartottuk túl intenzíven a kapcsolatot.

img_0720.jpg

A két napos suhanás viszonylag izgalom mentesen telt. Az első nap elkapott a rendőr, mert 55 mérföld helyett 110-zel mentem, de ezt még sikerült kimagyaráznom. Iszonyú fárasztó ennyit motorozni, és nem is volt sok  látnivaló útközben. Nagyon hamar kiderült, hogy a tervem, hogy mindenféle izgalmas útszéli motelekben töltöm az éjszakát, mint egy amerikai road movie-ban, nem fog menni. A semmi közepén egy szarfészek kisváros szarfészekházában is 70-85 dollárt elkérnek egy lefingott szobáért, hostelek ezeken a helyeken nincsenek, így maradt az Airbnb, mint egyetlen anyagilag vállalható megoldás.

img_0851.jpgAz ST remek konstrukció, ha van hátul csomag, úgysem látni semmit a visszapillantóban, de lábtartónak elmegy

otthonom Idaho

Az első napot szakadó esőben kezdtem a seattle-i dugóban, majd nem sokkal később megfőttem a napon, így bepállott, büdös alakként, nem egészen 1000 kilométerrel később, az idahoi Mountain Home borzasztóan nyomasztó kisvárosában kerestem egy szobát. Idaho egyike azoknak az államoknak Amerikában, ahol igazán nincs semmi érdekes. Megérkeztem házigazdáimhoz, egy kedves, fiatal redneck párhoz, akik egy pusztulat kertváros lepusztult házában laktak, amit lassan elnyelt a harminc éves, süppedős padlószőnyegbe beleivódott kosz. A házban rajtuk kívül még három kutya lakott, ami nem tett jót a morálnak. Ledobtam a cuccom és elhúztam vacsorát szerezni.img_0719.jpg

A zombifilmszerűen kihalt utcákat csak az erősen tűző nap tette még elviselhetetlenebbé. Az a típusú napsütés fűtötte a várost este hatkor is, amire ha kimész, úgy érzed magad, mintha szorgalmas bőrkabátos férfiak infralámpát tartanának a tarkódhoz az Andrássy út 60-ban.

 

Beültem a helyi kocsmába egy sörre, hogy kicsit lelazuljak. Ültem a pultnál, ittam a Bud Lightot és hallgattam, ahogy kövér, csúnyán tetovált, félrészeg nők tompa tekintetű, veszkócsizmás, tökrészeg férfiakat akarnak befűzni. Aztán a nap fénypontjaként beültem egy kád forró vízbe. Két hónapja nem volt lehetőségem kádban fürdeni, már ezért megérte idáig eljönni. Este könnyű volt elengedni a napi etapot, de másnap jött is a büntetés, 1200 kilométer egyben.

 

Reggel a motor nagyon nehezen indult, azt hittem agybajt kapok, ha megint elkezdődik valami megaszopás. Végül bepöccent, és már robogtam is Denver felé. Egész nap 160-170-es utazóval mentem. Amerikában van értelme egy ekkora motornak. Csak mész bele a semmibe a semmi közepén, az egész világod nem több, mint egy sivatag közepén elterülő aszfaltcsík, aminek próbálsz minél hamarabb a végére érni. Valahol Wyomingban a motor egyszer csak elkezdett dadogni és veszíteni az erejéből. Megint hatalmas mázlim volt, mert állandóan a semmi közepén voltam, de a frissen felbukkanó problémától karnyújtásnyira volt pont egy kisváros.

jó arcok a sivatag közepén

Félreálltam egy benzinkútnál, megkérdeztem merre van itt egy szerviz, és azonnal elküldtek a helyi Honda kereskedésbe. Nem sok jót tartogatott a nap hátralevő része. Ehhez a helyhez képest Idaho a világ közepe volt. Itt pedig péntek délután közel 40 fok, és egészen pontosan semmi látnivaló nem volt. Lélekben már készültem is egy újabb, érdemtelenül berohadt hétvégére, elmaradt nagy találkozásra és óránkénti 120 dolláros szervizdíjra.

 

Elképesztően jó arc volt a szervizes srác. Miután leírtam a tüneteket, közölte, hogy szerinte csak el van dugulva a benzinszűrőm. Gyorsan elővett egy újat (eredeti Honda), berakta a motorba és mehettem is. Szervizdíjat fel sem számolt. Ez a kaland 25$ volt, csak kicsit tartott tovább egy óránál és legalább történt valami útközben.
hondaszervi_z.jpggyors szerviz a semmi közepén

Reggel 8-kor indultam és este 10-re már Denverbe is értem. Nem tudom milyen átlagsebességgel mehettem, de nagyon húzhattam a gázt, mert sikerült 1200 kilométert 14 óra alatt megtennem úgy, hogy volt közben majdnem két óra kényszerpihenő, ebédszünet, tankolások stb. Az utolsó harminc kilométer a denveri körgyűrűkön igazán fájdalmasra sikeredett. Rá kellett jönnöm, hogy a túramotorok sem olyan kényelmesek. A Honda egy hatalmas batár, én pedig klasszikus közepes csávó vagyok, így az idő nagy részét előredőlve töltöttem, ami szerintem a létező legszarabb üléspozíció.

 

az időnél gyorsabban

Megérkeztem a címre, de Aaron persze nem volt otthon. Felhívtam telefonon és mondta, hogy fél órán belül érkezik. Vele tényleg nem beszéltem egy szót sem '94-óta, és az agyam már várta, hogy beleszól ugyanaz a 12 éves kisfiú. Egy egészen más hang jelentkezett nem meglepő módon, de azért én meglepődtem. A következő meglepetés az volt, hogy egy fasz vagyok, mert az időt a laptopomon néztem, ahol majdnem 12 órával jártam a helyi idő előtt, így mint kiderült, egy nappal korábban érkeztem mint kellett volna. Ezért kár volt sietni!
img_7322.jpgDenver olyan szép, mint egy lakópark

Két nappal később megérkezett Shawn is. Eszeveszetten jó volt felvenni egy beszélgetés fonalát ugyanonnan, ahol több mint húsz éve abbahagytuk.

img_7318.jpglong time no seen. nem fiatalok, de legalább nem is szépek.

Hatalmas hülyülésben voltunk öt napig. Amikor nem hülyültünk, akkor múzeumokba mászkáltunk és elmentünk megnézni egy baseball meccset. A baseball egyáltalán nem érdekelt, de akartam valami nagyon amerikai programot is csinálni, és ennél amerikaibbat nem lehetett volna kitalálni. Denver dög unalmas hely. Ha nincs kiért odamenned, akkor nincs miért odamenned, az biztos!

 

Nem sok kedvem volt megint motorra ülni, főleg nem elindulni visszafelé, de a Yellowstone-t mindenképpen meg akartam nézni, mert útban Denver felé csak elrobogtam mellette.

 

Idahóban sincs semmi látnivaló, de Wyoming az USA legritkábban lakott állama, és ehhez mérten izgalmas. Pont úgy néz ki, mint az iráni sivatagok, de azok legalább izgalmasak, mert Iránban vannak. Itt leginkább csak a nagy semmi volt pár útszéli benzinkúttal megdobva, ezért megint elkapott rendőr gyorshajtásért, pedig most csak 85-tel mentem 55 helyett. Egy pár percig úgy nézett ki, hogy sikerül megint kidumálni magam, de végül csak annyit értem el, hogy levitte a büntetésem 150 dollárról 100-ra, és csináltunk egy közös szelfit! Drága fotó volt, de majd eladom  gettynek!

img_0840.jpgdrága szelfi volt

Újabb egynapos rapid race keretein belül másodszor is keresztülmotoroztam Wyomingon. Vad, háromnapos kempingezésre készültem. Az volt a tervem, hogy a nemzeti park bejárata előtti utolsó nagyobb városban fogok bevásárolni. Teton Village-nél félreálltam a Family Dollárban, hogy bevásároljak konzervekből és egyéb nélkülözhetetlen kemping felszerelésekből. Miközben sorban álltam a pénztárnál, egyszer csak áramszünet lett. Közölte a pénztáros, hogy ne haragudjunk, még készpénzért sem lehet most semmit vásárolni.

 

Ez elég rossz hír volt, mert semmiképpen nem szerettem volna a nemzeti parkon belül található boltokban csilliárdokért vásárolni. Körbejártam a várost, de mindenhol áramszünet volt, sehol nem működött semmi. Végül sikerült az egyik benzinkúton hideg hot dogot vennem készpénzért, és azt is megtudtam, hogy nem érdemes várni, mert kigyulladt egy útszéli trafó, az egész városban nincs áram, és jó darabig nem is lesz.

lúzer flow

Nagyon csalódottan ültem fel a motorra, igazi lúzer hangulatba kerültem. Fogalmam sem volt, hogyan működik a Yellowstone Park. Egy majdnem 9000 négyzetkilométeres területről beszélünk, ami kicsit nagyobb, mint Duna-Tisza köze, tehát nyilvánvaló volt, hogy nem egy olyan kirándulás elé nézek, mintha elugrottam volna a Budakeszi Vadasparkba.
everett_denver.jpg

A térképen bejelöltem pár kempinget, és az ioverlander applikációból is kinéztem pár illegális kemping spotot. A kempingek drágák, és a természetben kempingért fizetni szerintem nagyon béna dolog, de elveszett voltam, egyedül is voltam, meg kezdett sötétedni, úgyhogy döntöttem. Ha már elkapott a lúzer flow, akkor becsekkolok egy kempingbe, de olyan keményen a lúzer flow rabja lettem, hogy 100 kilométeres körön belül az összes kemping tele volt, egy rohadt sátorhelyet nem adtak ki. Nem volt más választásom, mint nekiállni terepezni a 300 kilós sporttúra motorral, és földutakon illegális kempingeket keresni.
img_0808.jpgannyira azért nem durva a  terep

Szerencsére a lúzer flow is csak addig tart, amíg hagyod magad. Húsz perccel később a semmi közepén megláttam pár sátrat és lakóautót, így új otthonra leltem. Ráadásul új otthonom alig pár kilométerre volt a helyi kisbolttól, ami meglepő módon egészen kulturált árakon dolgozott.
img20180809194347-01_jpeg.jpgakkor most itt fogunk élni

Örömmel konstatáltam, hogy egy csapat húszonéves redneck táborozik mellettem, tehát valószínűleg nem leszek magányos a következő napokban.
img_7720.jpgredneck a buli

Felvertem a sátrat, elrohantam pár sörért a kisboltba, majd megkérdeztem a redneckeket, hogy esetleg berakhatnék-e pár sört a hűtőládájukba, amire az volt a válaszuk, hogy természetesen, és ezzel a lendülettel meg is hívtak vacsorázni. Lúzer flow kapd be!

Maci Laci újra száguld

A gimnáziumi angoltanárommal (aki egy igazi sminkpicsa volt) egyszer egy órán keresztül vitatkoztam, mert szerinte a Yellowstone parkot “Dzselisztón-nak” kell ejteni.  Itt a redneckek között egy beszélgetésből jöttem rá, hogy a Maci Laci lakott a Jellystone parkban. Valószínűleg ez akadt be szerencsétlen pedagógusnak, aki egyszer azért is bevésett egy egyest, mert nem voltam hajlandó elfogadni, hogy a doctort DOKTŐR-nek kell ejteni.

 

Az első napot Geyser Country nevű régióban töltöttem. Nem meglepő módon itt gejzírek között lehet mászkálni. Nekem ez nem volt annyira izgi, de volt egy olyan sejtésem, hogy Alaszka után nem lesz minden olyan izgalmas, de azért nem volt szar.

 

Este a redneck haverjaimmal üldögéltem és egy arra vetődött német sráccal, aki első blikkre egy igazi idegesítő, zokniszandálos, gitáros hülyeturistának tűnt, de aztán kiderült, hogy nem is hülye. Ez nem volt olyan meglepő, viszont olyan kurva jól gitározott, ahogy a gitárral mászkáló zokniszandálos arcok soha nem szoktak. Az első este mérlege az lett, hogy egy tábortűz mellett ülök egy csomó vadidegen arccal és valaki gitározik. Ez nagyon nem én vagyok, de valahogy mégis így dobta gép.

 

A második napot Lake Country körbejárásával töltöttem. Este hasonló program volt, csak már gitár nélkül. A harmadik napon Roosevelt Countryban kirándultam, és este igazi redneck program volt részeg truckok csomagtartójában száguldozással és tüzifagyűjtéssel a leégett erdőben a narancssárga naplementében.

 

A negyedik napon egy hatalmasat kirándultam Canyon Countryban, ami szerintem a legjobb része egész Yellowstone-nak. Nagyon élveztem, bár amikor órákat sétáltam tök egyedül az erdő közepén, úgy szorongattam a medvesprayt, mint ingatlanügynök a kismappát a kapualjban.

 

Nem tudom, hogy éreztem volna magam itt négy napig egyedül, de a napközbeni túrák az esti redneckeskedéssel tökéletes egyensúlyt teremtettek. Sok minden jó Amerikában, de az, hogy az emberek kiszámíthatóan és önzetlenül kedvesek, az egészen élhetővé és pozitívvá teszi ezt az országot, ami a sunyi és önző Kelet-Európából nézve egészen bizarr, de nagyon jól eső élmény.

 

Wyoming háromszor

Valószínűleg még heteket el lehetett volna itt tölteni túrázással és nézelődéssel, de a bennem lakó cserkész négy napra volt hitelesítve. Visszaültem piros lovamra és nekiálltam, hogy harmadszor is átszeljem Wyomingot.

luckyluke.jpg

Ha érdekel a napi friss, kövess: https://www.facebook.com/Othrn/
Ha nem szeretsz olvasni: https://www.youtube.com/channel/UCBPlwjAXybPL4fqbrmpMALg/videos?disable_polymer=1
Ha nincs idő semmire: https://www.instagram.com/ontherunontherun/

A bejegyzés trackback címe:

https://ontherun.blog.hu/api/trackback/id/tr8414250713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.