OnTheRunRTW@gmail.com

on:the:run

Takarékon Rádzsasztánban

Takarékon Rádzsasztánban

2018. február 05.

Végre elég erős voltam, hogy elmenjek Agrából, de a szabadulás nem volt olyan egyszerű, mert Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke pont akkora időzítette látogatását a Taj Mahalhoz, amikor én menekülőre fogtam a dolgot.

img_6577.jpgA legendás Hava Mahal, Jaipur egyik fő látványossága

Az indiai dugóról már posztoltam, de ha ezt sporszerűtlenül random útlezárásokkal nehezítik, akkor igazán beáll minden. Elég erős voltam ahhoz, hogy elinduljak, de ehhez az egészhez még túl gyenge. Egy ideig csak ültem és a sírás kerülgetett, aztán arra gondoltam, hogy megint visszamegyek a hostelba és megint elhalasztom az indulást egy nappal. Végül erőt vettem magamon, átnéztem a térképet, és addig kavarogtam mindenféle sikátorokban, amíg sikerült elhagynom a várost.

Jaipur

Az Agra-Jaipur szakasz hosszúnak hosszú volt, de egészen használható, autópálya-szerű képződmények vannak rajta.

agra_jai.jpg

Az indiai autópálya persze kicsit sem hasonlít a hasonló nevű európai társához. Indiában az első és legfontosabb szabály, hogy alapvetően nincs semmilyen szabály. Ha hirtelen az autópályán forgalommal szemben jön egy kamion, nem érdemes felháborodni, ez még csak nem is meglepő, sőt igazából teljesen normális. Ha éppen 120-szal zúzol a belső sávban (ami igazi hülyeség), akkor ne legyél meglepődve, ha azért halsz meg, mert a bokorból valaki hirtelen átterel az úton egy bivalycsordát. Szóval lehet haladni, de mértékkel!

img_6574.jpgŐ is simán jöhet szembe az autópályán, de láttam villástargoncát is. Az szerintem mindennél durvább!

A durván 240 kilométert majdnem hat óra alatt le lehetett tolni. Rádzsasztán India egyik legizgalmasabb régiója. Sokáig a rádzsupok lakták, de nyilván egy idő után simán lenyomta őket a Mougul Birodalom, és ami ma igazán izgalmas Rádzsasztánban, azt a mogulok rakták oda. Jaipur másnéven Pink City-ként fut a köztudatban. Ez azért van, mert a város falait előszeretettel festették okkeres-rózsaszín árnyalatúra az ott lakók, ami cserébe markáns arculatot eredményezett, és ez ötvözve a mogul építészeti megoldásokkal egyszerre lett izgalmas és egyedi.

img_6544.jpg

Három napig kolbászoltam körbe a városban. Maga a város nem különösebben hangulatos, de annyira jó benne nézelődni, hogy simán el lehet ütni az időt, pedig a belváros alapvetően nem túl nagy. Az biztos, hogy kézzelfoghatóan jelen van a mesebeli india-effektus, ami nem rossz időtöltés még akkor sem, ha csak lábadozol valami súlyosabb betegségből, és a városnézést napi 2x2 órában tudod csak művelni, mert a többi időben alszol mint akit agyonvertek.

Pushkar

Pushkarnak szerintem már a neve is tök jó, és a hallottak alapján egy klasszikus beragadós hely. Ez azt jelenti, hogy mindenki 2-3 napra tervezi a látogatást, aztán 1-2 hét, néha hónapok lesznek belőle.

japi-push.jpg

Valahol érthető, mert ugyan Rádzsásztán szép, de alapvetően egy kemény hely, Pushkarban viszont szuper hostelek vannak hatalmas kertekkel, ahol a fiatalság nem csinál semmit, csak folyamatosan hasist szív és bhang lassit iszik.

img_6671.jpg

A bhang lassi egy olyan lassi, amit felütnek marihuánával, ezért rendesen be lehet állni tőle, de valójában nem erősebb, mint egy sima space cake.

img_6702.jpg

A város maga egyébként egy kiemelten szent város telis-tele templomokkal és egy hatalmas szent tóval, ahol a hinduk fürdőznek, a turistákat pedig mindenféle trükökkel megpróbálják lehúzni a különböző szent embereknek látszó szélhámosok.

img_6698.jpg

Izgalmasnak izgalmas, de egy izmosan aktív nap alatt megnézhető. A többi időt az emberek általában azzal töltik, hogy betépve az utazásaikról mesélek egymásnak, miközben egyre jobban betépnek és egyre jobb barátok lesznek. Sajnos én már kicsit öreg vagyok ahhoz, hogy hetekig betépve vadidegenekkel beszélgessek halálosan komolyan faszságokról, ezért főleg kívülről asszisztáltam, amint a nagyon betépett huszonévesek filozofálgatnak a tábortűz körül.

img_6682.jpg

Amíg a többiek betépve pingpongoztak a kertben, én láncolajozással és légszűrőolajozással ütöttem el az időt, plusz felszereltem az AliExpressről rendelt extra lábtartót. A cucc meglepően jónak tűnik, de sajnos közben kiderült, hogy eltört a bukócső a motoron, amit sikerült másnap délután nagyjából húsz perc alatt, harminc rúpiáért orvosolni az első útszéli hegesztőnél.

Így is nagyon szórakoztató volt, de három napig bírtam, és nagyjából a harmadik napra éreztem azt, hogy nem csak elég volt ebből az egészből, de már tényleg 100%-os vagyok. Meggyógyultam, tehát tényleg elkezdhetek megint úgy utazni, ahogy terveztem és nem csak takarékon szemlélődni. Lassan összeszedtem magam, és elindultam a kelet Velencéjébe, Udaipurba.

Ha érdekel a napi friss, akkor keress facebookon: https://www.facebook.com/Othrn/

Ha nem szeretsz olvasni: https://www.youtube.com/channel/UCBPlwjAXybPL4fqbrmpMALg/videos?disable_polymer=1

Ha nincs idő semmire: https://www.instagram.com/ontherunontherun/

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ontherun.blog.hu/api/trackback/id/tr2813622770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.