Hirtelen egyedül maradtam Batumiban, szakadt az eső, szar volt a kedvem, de legalább önsajnálatból jelesre vizsgáztam. Nem volt kevem semmit csinálni, és ha nincs kedvem semmit csinálni, nem is csinálok semmit! Persze ez kurvára nem igaz, mert blogot írtam, és intéztem a mindenféle ügyes-bajos…
Lesújtva álltunk Trabzonban a hírtől, hogy vezérműláncot kell cserélni. Még az ezer líránál is jobban fájt, hogy 5-6 napra itt ragadunk. Trabzont majdnem 780 000-en lakják, és a török büféket nem számítva alig van pár valamire való étterme, és összesen négy bár van a városban, szóval Trabzonban sok…
Törökország éppen nem teljesít túl jól a napi hírekben, de mint általában minden puha diktatúrában, az átlagos turista itt sem fog semmit érzékelni a helyi társadalmi problémákból, ezért semmiképpen nem érdemes kihagyni!
Törökország pont annyira van messze, hogy elég egzotikus legyen az Európán…
A rövid pit stop után Konyában, nekifeszültünk a gázkarnak, hogy estére Kappadókiába érjünk.
Törökországban tényleg végtelenül sok minden van, ami érdekelheti a turistát, de Kappadókia az a hely, amiről már mindenki látott legalább egy fotót életében, és rögtön arra gondolt, de jó lenne ide…