Elhatározni, hogy elindulok motorral a világ körül, nem is volt olyan nehéz, viszont azzal vajúdni, hogy milyen motorral menjek, annyira sokáig tartott, mint keresztbe fordult hatos ikreket szülni a nappaliban.

Úgy szenvedtem mint a fiatal Szörényi-Bródy szerzőpáros a másnaposságtól egy átturnézott hétvége után.

Mindenféle emberek, férfiak és nők, egyedül vagy többen, kutyával, macskával össze-vissza mindenféle motoron megtették már ezt, vagy valami nagyon hasonló utat. Az nem kérdés, hogy meg lehet-e csinálni, de hogy ehhez milyen motor az ideális, az intim téma. Postásrobogótól Honda Gold Wingen keresztül minden szarral mentek már, de én mivel menjek?

Nagyjából egy évig olvastam blogokat és különböző elméleteket arról, hogy ki és miért választotta azt, amit, és egy hosszabb marokkói tesztkör után nálam is összeállt a kép, hogy mi lenne ideális. Igazából egy szabály van. Amit szeretsz, az jó lesz!

A kezdet

A motorozás érzelmi kérdés. Az a jó motor, amin jól érzed magad, amin otthon vagy, amitől azt gondolod, hogy menő vagy. Nálam úgy kezdődött, hogy volt a seggem alatt egy R 1100 GS BMW, ami nagyon sok szempontból ideális választás. Robusztus, megbízható motor, nincs telezsúfolva elektronikával és számítógépekkel. Kibaszott kényelmes, könnyebb behúzni a kanyarba, mint részeg nőt Tinder-randi után az ágyba, de több mint 240 kiló csomagok nélkül, és ez nálam nagyjából kizáró ok.

Tökéletes technikák vannak arra, hogy egy ilyen motort hogy kell egyedül felállítani, és amikor egy parkolóban gyakorolsz, megy is mint az ágyba szarás, de az a tapasztalatom, hogy amikor útközben elfekszel, akkor vagy egy árok mélyén landolsz, vagy egy homokfalon lógsz fejjel lefelé, vagy akkora a sár, hogy minden csúszik minden irányban, és kizárt, hogy egyedül sikerülni fog.

Legyen ingyen

Nehogy már fizetni kelljen érte, gondoltam és elkezdtem gyárakkal és forgalmazókkal tárgyalni, hogy adjanak nekem motort!

Első köröm a Hondához vezetett, ahol nagyon szerették az ötletet. Mutogatták az új Africa Twint, ami elbaszott jó motor, de nehéz és bonyolult, az NC750-et, ami nem sokkal könnyebb, de nem is tetszett. Majd eszembe jutott, hogy most fog megjelenni a Honda X-adv, ami egy adventure robogó. Mi lenne, ha azzal mennék?

Robogónak néz ki, de valójában motor, rá lehetne húzni tök jó nemzetközi kampányt, hogy robogóval megyek, és ha van gyári support, az sem érdekel mennyire bonyolult, mert ha én leszek a reklám, ők figyelni fognak rám. Ülés alatt egy csomagtartó, fent egy doboz meg egy sporttáska és kész is.

-Nehéz?
-Az!  
-Bonyolult és modern?  
-Az!
-Leszarom?
-Igen!
                                                                                                                             

Közben a Honda Magyarországot átalakították, a kontaktom sajnos repült, és mivel a Honda egy döntésképtelen lerakat lett, elengedtem a robogózást.

Megkerestem a Triumph Magyarországot, akik szintén szuper kedvesek voltak. Érdekelte őket a projekt. Felvették a kapcsolatot a gyárral, akiket nem érdekelt a projekt, de adtak volna nekik egy motort 10% kedvezménnyel, ők adtak volna nekem egy motort kölcsön, amit az út végén visszaadok, és mindenki jól jár. Ők azt szerették volna, ha egy Triumph Scramblerel megyek.

-Nehéz?
-Az.
-Bonyolult és modern?
-Inkább csak modern.
-Jól néz ki?
-Beszarsz, annyira!

Láttam magamat a világ egyik legszebb motorján. Szintén kicsit messze az ideálistól, de annyira szép az a motor, én pedig akkora sznob vagyok, hogy simán rábólintottam. Azonban itt kiderült, hogy van a dolognak egy hátulütője. Nekem ki kell váltanom a Carnet de Passages nevű vámpapírt, ami azt jelenti, hogy le kell raknom a motor értékének kétszáz százalékát letétbe. Én nem akartam lerakni több, mint hat gurigát, és érthető módon a Triumph sem, így nem én lettem a legmenőbben kinéző világjáró.

Ok. Írtam a Kawasaki Magyarországnak, akik nagyon kedvesek voltak. Mondták, hogy most jött ki a Versys 300 X, ami egy új szegmens - a könnyű kisköbcentis adventure motorok zászlóshajója. Ők is örültek és én is. Pont ilyen motort kerestem, pont ilyen motorjuk volt. Most jött ki, rá lehet húzni egy kampányt. Maximum annyi hibája van, hogy kevés kiegészítőt lehet hozzá kapni, és kicsit gyenge, de a kisipar is remekelhet végre!

-Könnyű?
-Az.
-Egyszerű?
-Igen!
-Ideális?
-Majdnem minden szempontból!

A Kawasaki Magyarország többször is írt a gyárnak, de válaszra sem méltatták őket, így kedvesen elköszöntünk egymástól.

Ok, semmi probléma! Írtam a Yamaha Magyarországnak. Ők voltak az egyetlenek, akik még egy diplomatikus “le vagy szarva, hülyegyerek” válaszra sem méltattak. Viszlát és kösz a halakat!

Úgy döntöttem, hagyom a nemzeti vonalat és direktbe megkerestem a CCM-et Angliában. Ők nemrég jöttek ki a CCM 450-nel, ami minden szempontból a legideálisabb motor egy ilyen útra.

-Könnyű?
-Sokkal könnyebb nem nagyon lehetne!
-Egyszerű?
-Nem bonyolult!
-Ideális?
-Ideálisabb nem is lehetne!

Másnap jött is a gyors válasz, hogy ők idén hat angol katonát szponzorálnak, akik Alaszkából lemotoroznak  Ushuaiába és világrekordra készülnek, mert keresztülmotoroznak a dzsungelen Panama és Kolumbia között. Sajnos ez az expedíció később elbukott, és velük együtt az én szponzorációm is, bár felajánlották, hogy jelentős kedvezménnyel vehetek náluk egy motort, de a CCM 450 pont annyira drága, mint amilyen jó!

Továbbra sem csüggedtem, és felkerestem a Harley-Davidson magyarországi marketing szakosztályát, akik szintén nagyon ráharaptak az ötletre. Egyébként is, ki a fasz menne egy HD-vel ilyen útra? Remek marketing, gondoltam én, remek marketing, gondolták ők. Összekötöttek a régiós igazgatóval, aki pár email váltás alatt kedvesen lerázott, de legalább az idejét vesztegette rám.

 -Nehéz?
 -Az!
 -Ideális?
 -Kurvára nem!
 -Vicces lett volna?
 -Nagyon!

Sebaj haver! Csilli-villi, színes-szagos prezimet a vesztesek teljes nyugalmával elküldtem egy email címre a KTM-nek és igazából választ sem vártam, de pár nappal később személyesen Göbölyös Zsolt hívott telefonon, aki mint kiderült a KTM-nél is dolgozik. Azt mondta, sok ilyen levelet kapnak, de az én prezim annyira szuper, hogy fennakadt a rostán és nála kötött ki, ő pedig mindent megtesz azért, hogy én KTM-mel menjek.

Remegő bokával mentem találkozni a régiós főnökkel, csodás ebédet töltöttünk a Budapest Motor Kiállítás menzáján. Elmondtam, hogy nem hibázhatnak még egyszer akkorát, mint amikor nem támogatták Ewan McGregor és Charley Boorman projektjét. - Soha nem lehet tudni kiből lesz hirtelen Jedi lovag?! Sokat nevettünk, kitaláltam egy újabb marketingkoncepciót, összeraktam egy csodás prezit, kértem pénzt, pinát, pálinkát, egy frissen bejelentett KTM 1090-et, full supportot. Ígértem kontentet a több milliós KTM Facebook rajongói oldalnak, de minden hiába, vannak cégek, akik nem tanulnak a hibáikból.

-Nehéz?
-Az.
-Jó motor?
-Kurva jó motor!
-Ideális?
-Ha van support, nagyon.

Na tényleg a  faszomat már, gondoltam magamban! Minek szkanderezek itt mindenkivel, a seggem alatt van a világ egyik legjobb motorja. Besétáltam a BMW Magyarországhoz, ahol megint értő fülekre találtam. Biztosítottak róla, hogy motort nem fognak adni (új BMW-vel nem is mennék), de nagyon szívesen felszerelnek és rendbe rakják a motort, de menjek be a Wallisba, ahol előbb átnéznék, hogy döntést hozzanak.

Az én ’98-as motorom volt a szervizben messze a legöregebb rom, pedig semmi baja, nemrég jöttem meg vele Marokkóból, ahol remekül teljesített.

Hüledezve nézték, hogy nem gyári a fékbetétem (persze, Afrikában szereztem), délután átnézték és küldtek egy tételes listát, miszerint a motoron másfél millió forint javítani valót találtak. Ebből csak a munkadíj lenne több, mint 700 ezer forint.

Visszamentem beszélni a szerelővel. Megbeszéltük, hogy a motornak szinte semmi baja, és ha megelőzésképpen nem cserélek ki rajta mindent, csak a kuplungrendszert és a kardánt újítom fel (bár még jók, de egy ilyen utat már tuti nem csinálnának végig), akkor akár 700 ezer forintból is megáll az egész projekt, amiből már csak alig 3 kiló a munkadíj.

Kibicnek semmi sem drága, de a Wallisnál úgy döntöttek, nem éri meg, így szépen elbúcsúztunk egymástól.

Igazából imádom ezt a motort, ezért úgy döntöttem, üsse kő, egy rendes szerelővel megcsináltatom.

Felkerestem a BMW gurut, Nyitrai Istvánt, aki a Wallis szervizvezetője is volt régebben, hogy nézze át a motort, és cseréljünk kuplungot, meg újítsuk fel a kardánt. Először elhajtott, hogy már nem foglalkozik szereléssel, mert nincs rá ideje, de amikor elmondtam, mire készülök, megszánt, és azt mondta ránéz a motorra. Biztosított, hogy az 1100 GS jó választás és megbízható motor, ugyanakkor ő is feltette a kérdést, miért egy ilyen bonyolult batárral szeretnék útra kelni?

-Nehéz?
-Mint egy tank!
-Bonyolult?
-Nem nagyon, de nem is egyszerű.
-Jó? 
-Kurva jó, de túl nagy szívás!

Ok, a Behemótnak mennie kell

Ez volt az utolsó csepp a pohárban! Utolsó lehetőségként felkerestem a Suzuki Magyarországot, ahol megint nagyon kedves emberek fogadtak, akik szintén támogatásukról biztosítottak. Egy SV 650-et fel is ajánlottak, de akármennyire is akartam, nem tudtam volna rajta olyan átalakításokat végezni, amitől alkalmas lett volna egy ilyen útra. Beszéltünk még a V-Strom 650-ről. Szerintem annyira ronda és jellegtelen motor, hogy eddig fel sem tűnt, hogy van ilyen, de ahogy kicsit belemásztam, hogy mégis mit ajánlgatnak, kiderült, hogy talán a világ egyik legmegbízhatóbb konstrukciójáról van szó.

Aki használja, imádja, típushibái nincsenek. Lehet, hogy nem szép, de jó választásnak tűnik, majdhogynem ideális! Végül hiába akarták, vállalati szinten nem tudtak nekem kikavarni egy motort, de biztosítottak róla, hogy ha Suzukival megyek, mindenben támogatni fognak.

-Nehéz!
-Az!
-Bonyolult?
-Nem. Egyszerű és megbízható!
-Ideális?
-A súlyát leszámítva nagyon!

Két lábbal a földön

Szembe kellett néznem a ténnyel, hogy nem fogok senkitől motort kapni, magamnak kell megoldani ezt a problémát.

Hülyeréka! Hülyeréka! Kiabáltam reggel a fürdőkádban, amikor összeállt a kép. Tökéletes választás nincs, mert kompromisszum az van, de én egy olyan motort akarok, ami bőven 200 kiló alatt van, viszont megközelítőleg 50 lóerőt ki tud magából préselni. Egyszerű, mint egy kőbalta, ha lehet, legyen kéthengeres és injektoros, mert elbaszódott karbikról már sokat hallottam, de az elromlott injektor ritka, mint a jó nyári sláger.

Az van, hogy ilyen motor nincs, de BMW-m kb. egy gurigát ér. Eladom és ebből a pénzből olyan motort építek, amilyet akarok. Készítettem egy listát a szóba jöhető motorokról:

BMW XCountry vagy XChallenge: Minden szempontból megfelelne, de alapból drágább, mint amennyit szánok rá, és vagyonokat kell költeni rá, hogy alkalmas legyen egy ilyen útra.

Suzuki DRZ 400s: Szuper jó, könnyű motor, mindenféle kiegészítőt lehet rá kapni, könnyen felkészíthető egy ilyen útra, de nagyon terepre van hangolva, én pedig nem endurózni szeretnék folyton, ezért kiesett.

Honda XL 650L: Megint csak egy olyan motor, ami minden szempontból ideális. ’92 óta változtatás nélkül gyártják, mindenféle kiegészítőket gyártanak hozzá. Sajnos Európában majdnem 20 éve nem árulják. Itthon elvétve bukkan fel egy darab, és tőlünk nyugatra is nagyon ritka. Nem fogok több 100 kilométert utazgatni azért, hogy roncsokat nézegessek.

Honda Dominator: Ugyanaz a blokk, jól fel van idomozva, de kicsi a tank, ráz mint a légkalapács. 3000 kilométerenként igényli az olajcserét, ami nem lenne akkora probléma, de kizártnak tartom, hogy egy közel húszéves motorból ki lehet fogni egy olyan példányt, ahol betartották ezt az olajcsere intervallumot.

Honda Transalp: Mindent tud, amit akarok, bőven 200 kiló fölötti súlya miatt kiesett.

Kawasaki KLR650: Egy élő legenda, amit szintén több évtizede gyártanak szinte változatlanul. Gyárilag rendelkezik szinte mindennel, ami egy ilyen úthoz elengedhetetlen, de a majdnem 200 kilós tömeg megint csak kizáró ok.

Suzuki DR650se: A tökéletes választás. Az utazók jelentős része köt ki emellett a típus mellett. Tonnányi utángyártott alkatrészből lehet választani. Komplett iparág foglalkozik azzal, hogy ebből a motorból igazi túramotor váljon.

Sajnos ’98-óta nem forgalmazzák ezt a modellt Európában, és Amerikából sem lehet behozni, mert már az Euro 3-as szintet sem üti meg. Magyarországon hébe-hóba van egy-egy felbukkanó példány, Ausztriában és Németországban lehet találni, ott is nagyon tartják az árukat, de ki lehet fogni jó vételt.

162 kilójához a 43,5 lóerő egész jó, de utazni kell érte és még egyszer el kell költeni a motor árát kiegészítőkre.

Kezdtem nagyon elszomorodni, hogy ennyire béna fasz vagyok, és tovább túrtam a netet a megoldásért, amikor szembe jött velem a budget szent grál!

A világ legjellegtelenebb, legrondább és egyik legalulértékeltebb motorja a Suzuki Freewind. Ez a motor annyira ronda, hogy egészen idáig fel sem tűnt, hogy létezik, pedig betegesen rá vagyok fixálódva a motorokra.

A Freewind volt a japánok válasza a BMW 650 G/S-re. Ronda mint bármi, ami a ’90-es években divatos volt.

Jellegtelen, ocsmány, körbeműanyagozott szar, de ugyanaz a blokk van benne, mint a DR650-ben, azzal a különbséggel, hogy kapott egy dupla karbit, ami +5 lóerőt jelent. Sokkal inkább túraenduró, mint enduró, bár 18 kilóval nehezebb, de gyárilag van rajta egy 18 literes tank, csomagtartó, haspáncél és szélvédő. Ezeket kisebb vagyonért kellet volna beszereznem és bő plusz tíz kilót hozzátettek volna a géphez egyébként is, szóval bruttó 8 kilóról beszélünk, ami szinte semmi.

Mivel ezt a típust szinte semmilyen megbecsülés nem övezi, jellegtelensége miatt gombokért vesztegetik, de valójában egy műanyagba öltöztetett, minden hájjal megkent világutazó. Szomorú egy csotrogány ez a BMW után, de megvettem.

Hívtam a Suzukit, hogy él-e még az ajánlat, hogy ha Suzukival megyek, segítenek rendbe rakni. A Suzuki szerviz a fotók alapján (!!!) egymillió forintra taksálta a felkészítést.

Elköszöntünk egymástól…  Megoldom egyedül!